A művész a ’70-es években járt először Gödön, amely akkor még nagyközség volt. A Duna közelsége és a település hangulata azonnal magával ragadta. Annyira megszerette a helyet, hogy a ’90-es években végleg ideköltözött, és a nyaralójából családi otthon lett. Munkásságáról már a 2000-es évek óta rendszeresen írt a helyi sajtó.
1. Iraki születésű művészként hogyan talált rá a kerámiára, ez olyan, mint a magyaroknak a fafaragás?
Babilonban születtem, egy olyan világban, ahol az égetett agyag mindenütt jelen volt. A házak falától a használati edényeken át egészen a dísztárgyakig. Az ember gyerekként szinte észrevétlenül nő bele ebbe a kultúrába. Nagy hatással volt rám a nagybátyám is, aki szobrászként dolgozott. Gyakran beengedett a műhelyébe, és láthattam, hogyan formálódik az anyag a keze alatt. Ez a közeg nagyon hamar magával ragadott, és egyértelművé vált számomra, hogy a kerámiához valamilyen módon nekem is közöm lesz. Igen, a kerámia Irakban ugyanúgy a népművészet része, mint Magyarországon a fafaragás: szorosan kapcsolódik a hagyományokhoz és a mindennapi élethez.
2. Milyen hatással volt a munkásságára az Iparművészeti Főiskolán töltött idő, és milyen mesternek tartja Csekovszky Árpádot, akit a kiállítási leírás is megemlít?
Az Iparművészeti Főiskolán töltött évek (ma már Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) rendkívül inspiráló időszakot jelentettek számomra. Ekkor fedeztem fel a magyar kultúra gazdagságát, amely sok szempontból új horizontokat nyitott előttem. Nagy megtiszteltetés volt, hogy Csekovszky Árpád tanítványa lehettem. Ő nem egyetlen irányzat vagy stílus követésére ösztönzött bennünket, hanem arra, hogy mindannyian megtaláljuk a saját hangunkat.
3. Mennyire van jelen az iraki kulturális örökség a műveiben, és hogyan fonódik össze a magyar művészeti hagyományokkal?
Az iraki kulturális örökség elsősorban a színekben jelenik meg a munkáimban: a kékes árnyalatok például nagyon gyakran visszaköszönnek a mázaimban, ez egyfajta belső kötődés a gyökereimhez. Ugyanakkor Magyarország népi művészetét is sokat tanulmányoztam, és ezeknek a motívumait, formavilágát tudatosan beépítettem az alkotásaimba. Mindezek mellett egyre inkább az univerzális, organikus, természeti formák érdekelnek.
4. A mostani kiállítás címe, az “Agyagba öntött idő” rendkívül költői. Mit jelent ez a cím az ön számára, és hogyan tükröződik a kiállított alkotásokban?
Az Agyagba öntött idő számomra az életművemről szól: a több évtizedes alkotói munka metaforikus kifejezése. Azért „idő”, mert a kiállítás darabjai együtt idézik fel a különböző korszakokat: láthatók benne munkák a ’70-es és ’80-as évekből éppúgy, mint egészen friss, új alkotások.
5. Azt olvastam, hogy az absztrakció és a nagyítás eszközeivel él a műveiben. Hogyan segítenek ezek a technikai eszközök abban, hogy a formák „érzetét, játékát és hangulatát” adja vissza?
A természetben felfedezett apró részletek és ritmusok számomra sokkal izgalmasabbak, mint a pontos másolatuk. Az absztrakcióval és a nagyítással ki tudom emelni azt az érzetet, hangulatot vagy játékosságot, ami egy formában rejlik. Így a kerámia egyszerre tudja közvetíteni a szilárdságot és a lágyságot, a mozdulatlanságot és a dinamikát.
6. Mi az a fő üzenet vagy érzés, amit szeretne, ha a gödi látogatók magukkal vinnének a kiállítás megtekintése után?
Azt szeretném, ha a gödi látogatók a természet kincseinek üzenetét vinnék magukkal: annak felismerését, hogy mennyi gyönyörű természeti forma vesz körül bennünket, és milyen fontos, hogy vigyázzunk rájuk. A kiállítást úgy képzelem, mint egy apró univerzumot, ahol mindezt felnagyítva lehet átélni.
7. Mit gondol, mi a szerepe egy ilyen kiállításnak egy kisebb település életében?
Úgy gondolom, egy ilyen kiállítás szerepe elsősorban az, hogy inspiráló hatással legyen mindenkire – akár az alkotókra, akár a fiatalabb generációkra, de ugyanígy minden látogatóra is. Számomra az is fontos, hogy minél többen átélhessük az alkotás örömét, hiszen ez közösséget formál és erősíti a helyi kulturális életet.
8. A kiállítás egyfajta életmű-áttekintés. Visszatekintve a pályafutására, lát-e valamilyen fejlődési ívet vagy fordulópontot a stílusában?
Úgy gondolom, a fejlődés természetes velejárója annak, ha az ember hosszú időn át foglalkozik valamivel. Mindig új technológiákba mélyedek bele, keresem a kihívásokat és a kísérletezés lehetőségét. Ugyanakkor időről időre visszatérek a régi technikákhoz is – de már magasabb szinten, új tapasztalatokkal és más szemlélettel. A formavilágomban így egyszerre van jelen a folytonosság és a megújulás.
9. Milyen tervekkel készül a jövőre nézve? Dolgozik-e már új projekteken?
A napokban töltöm be a 80. életévemet. Ebben a korban már szeretnék kötöttségek nélkül, szabadon alkotni, amennyire az egészségem és az erőm engedi. Tervek mindig vannak a fejemben és a papíron is, és bízom benne, hogy a következő időszakban ezek közül minél többet sikerül is megvalósítanom.
Rabie M. Hadie “Agyagba öntött idő” című kiállítása szeptember 13-ig látogatható a Gödi József Attila Művelődési Házban. A megnyitón a világhírű Omar Bashir játszott, akivel szintén készítettünk interjút.