A magyar kultúra 1500 éves, persze, hogy merítek belőle – interjú Omar Bashir lantművésszel

Gödön adott minikoncertet Omar Bashir, a világhírű iraki-magyar lantművész. Az agyagba öntött idő című kiálltás megnyitóján játszott. Őt kérdeztük.

Omar Bashir 1970-ben született Budapesten, édesapja, a világhírű lantművész Munir Bashir volt, akit az arab lant királyaként tartottak számon. Omar 7 évesen kezdett el lantot tanulni édesapjától Bagdadban, és már 9 évesen önálló komcertet adott. Később visszatért Magyarországra, hiszen édesanyja magyar. Ennyit lehet megtudni róla, ha az ember az internetet böngészi. Mi viszont kiváncsiak voltunk a világhírű iraki-magyar művész gondolataira is.

Mennyire nyomasztó, hogy az apja világhírű művész volt? A focistáknál ez példál nagy teher szokott lenni.

Nem csak náluk, hanem a művészeknél is az. Nekem az apám, a nagybátyám is nagyon híres volt. Apám kitalált egy egyedi stílust, egy saját pengetést, iskolát, ahogy csak ő játszott. .

Akkor mégis ön miért kezdett el zenélni?

Apám nem akartam, de 5 éves korom körül kiderült, hogy van érzékem hozzá, édesanyám fedezte ezt fel, és rábeszélte apámat, hogy tanítson. Onnantól kezdve jöttek a napi 6-8 órás gyakorlások.

Mikor lépett és lett önálló művész?

14-15 éves lehettem, akkor éreztem, hogy saját utamra kell lépni, elválni apám árnyékától, meg a nagybátyám árnyékától. Elkezdtem már akkor is a nyugati és a keleti zenét keverni. Aztán 20 éves korom körül lettem tényleg önálló. Nagyon sok világ zenéjét hallgatom, még a diszkót is, és mindet felhasználom. Viszont a mai napig merítek apám zenei hagyatékából és én vagyok az egyetlen, aki tovább viszi az ő művészetét.

Térjünk még vissza a közös zenéléshez, az hogy jött?

Amikor apu látta, hogy tényleg tehetséges vagyok, édesanyám unszolására megengedte a közös zenélést. Lantban nem tudok duettben muzsikáló emberekről. Ebben egyediek voltunk.

És az elején kérdezett teher?

Miután 1979-ben már felültem a színpadra, komoly rutint szereztem, és nem nyomasztatt apám hírneve és zsenialitása. Az is igaz, hogy ő csak olyanokkal zenélt együtt, akik jól tudtak játszani. Mindig mondta: “nem szabad hibázni”.

Mikor lett saját közönsége?

A 80-as években már volt.

Hogyan lett valóban önálló?

Apám a meditációs zene nagy mestere volt. Ezt már nem lehetett tanulni, ezt érezni kellett. Nagyjából ekkor átalakítottam a stílusomat. A lantommal tudok dzsesszt, blues-t, falmencót is játszani, de nem gond szimfonikus zenekarral fellépni. 38 éve vagyok profi zenészként a pályán.

Azt akartam, hogy az én zeném szóljon a taxiban, a mulatóhajókban, a színházakban, az operaházban, mindenhol, és mindvégig igényes zene maradjon, csak egy kicsit fiatalosabban. Az volt az álmom, hogy a lantzenét a közönség elé tudjam vinni, olyan zenekarral, amelyben van dob és basszusgitár.

Gödön, a művelődési házban most egy minikoncertet adott, talán 25-30 perceset. Egy tárlatmegnyitón, amelyen pár tucatnyian vettek részt. Ilyet is vállal?

Figyeljen, én játszottam 7 embernek, játszottam 100 embernek, meg játszottam 15000 embernek egyszerre. Szóval nálam, ha kijön, és hallgat engem egy vagy 15000 ember, ez nekem ugyanaz. Ugyanazt fogom adni, a minőséget.

Ezt a koncertet a kedves barátom miatt vállaltam, akinek a kerámiáit most Gödön lehet látni.

Ez a művészet az iraki emberek büszkesége. És látom, Gödön szeretik őt. Büszkék Rabie M. Hadiára. Örömmel voltam itt. Akik pedig eljöttek, azok szépen hallgatták a zenét, és azt is, amikor a lantról beszéltem nekik.

Lehet szó egy önálló koncertről?

Természetesen, mindegy mekkora lesz a közönség, 100 ember vagy 500, esetleg több. Szívesen jövök. Nézze, volt, hogy nem vállaltam el jól fizető fesztivált, mert nem tetszett az ottani színvonal, és elmentem fillérekért játszani oda, ahol kedvesen és értően fogadtak.

Akkor meg tud ebből élni?

Meg, de sokat teszünk érte. Már eladtunk másfél millió lantlemezt, ez tényleg nagy szó.

Mit adott önnek Magyarország, mondjuk zeneileg.

Nézze, az Öböl-háború idéjén tértem vissza Magyarországra. Családommal több háborút túléltünk. Abból nagyon sok érzelem jött elő. Tudtam dalokat írni. Magyarországot, édesanyám okán, nagyon szeretem. Hívtak Irakba miniszternek, nem mentem, hívtak lantművésznek, maradtam Magyarországon, miközben a lant őshazája az arab világ. Mégis azt mondom, hogy sikerem 30-35 százaléka abből van, hogy félig magyar vagyok. Sokat hallgattam a magyar zenét, a magyar népi dalokat, a magyar romazenét, a magyar klasszikus zenét. Ne feledje, a magyar kultúra és zene 1500 éves. Nem 200-300, mint a fejlett Nyugaté.

Csodálatos mélysége és tartalma van.

Apámnak Kodály Zoltán volt a tanára. Amikor a világban játszom, akkor mondani szokták, hogy érzik, van bennem magyar vér is.