Azt lehetett tudni már a tavalyi felkészülés elejétől, hogy ebben az évben az ORV-re kijutás is célkeresztben volt. Mi kellett ahhoz, hogy megvalósuljon a terved?
„A válogatási elvekben az volt lefektetve, hogy a serdülő magyar bajnokság első két helyezett csapata mehet az ORV-re, mivel csak az U15-U16-os korosztálynak rendeznek K2 500 métert a versenyen. Mivel Petrával megnyertük a síkvízi magyar bajnokságot, így ez hamar eldőlt. Az, hogy Petrával versenyzek együtt, a májusi maraton országos bajnokság után alakult ki, a KSI kezdeményezte, hogy üljünk össze egy hajóba. Onnantól minden héten volt közös edzésünk az Újpesti-öbölben, hiszen a KSI-nek ott van a vízitelepe. Természetesen indultunk a Régiós Akadémia Kupán és a Magyar Kupán is, hogy versenykörülmények között is teszteljük a munkánk eredményét. Az egyéni felkészülés dominált az edzéseken, Simi (Sinkó László, Emma edzője – a szerk.) még a páros edzések végén is adott egyéni feladatokat, a K1-es hajóm is mindig velem volt. Az iskolai év befejezése után már heti két alkalommal volt közös edzésünk Petrával a nyári szünet alatt, onnantól könnyebb volt elhelyezni az edzéseket a napi feladatok között.”
A serdülő bajnokságot augusztus első hétvégéjén rendezték. A sportágban megszokott rutin, hogy az utánpótlás korosztályoknak 1-2 hét teljes pihenő következik ezután, majd a régiós versenyekkel zárul a versenyszezon. Neked azonban a pihenő végétől számítva 6 hét volt még az ORV-ig. Hogyan osztottátok be a feladatokat erre az időszakra?
„Nekem is két hét teljes pihenőm volt, augusztus 20.-a után kezdtünk bele az ORV-re való célirányos felkészülésbe. Simi ugyan felkészített rá, hogy ne lepődjek meg azon, hogy 3-4 hétnek el kell telnie újra ahhoz a formához, amit szeretnénk a versenyre, megélni azért nehezebben ment. Mindenesetre sikerült újra formába lendülni szeptember közepére. Szokatlan időszak volt, hiszen az elmúlt években nem kellett formát élesíteni az év ezen szakaszában. Nem edzettem külön a többi gödi csapattársamtól, nagyjából ugyanazt a munkát végeztem, mint Simi csoportjában mindenki, viszont konditermi és futóedzések is terítéken voltak. A Göd Kupa előtti héten végig a KSI-nél edzettem, ez volt csak kivétel. Egyfajta rövidebb visszaalapozásnak nevezhető mindez. Szeptember elején elkezdődött az iskola, a IV. Béla gimnázium 9. osztályos tanulója lettem (tavaly 0. évfolyamos, nyelvi előkészítős voltam), így beilleszkedési nehézségek nem hátráltattak. Összességében elmondhatom, hogy minden a terveink szerint alakult.”
Milyen körülmények fogadtak Racicében, a verseny helyszínén, és hogy zajlottak a küzdelmek?
„Mivel pénteken kezdődött a versenyem, ezért a később kiutazó csapattal mentünk, busszal. A szállásunk és az ellátásunk teljesen rendben volt, kétágyas szobában voltam elhelyezve a páros társammal. Az előfutamunk péntek délután volt, akkor még nem izgultam (bezzeg az elődöntő előtt, de ez segít a ráhangolódásban is). A rajtunk nem volt igazán kiemelkedő, de csak az volt fontos, hogy simán továbbjussunk a következő körbe, hiszen 24 óra alatt háromszor kellett eveznie annak, aki döntőbe jutott. Futamgyőztesként abszolváltuk az első kört, összesítésben a hatodik legjobb időnk volt.”
Sokan követték itthon élőben az eseményt az internetes közvetítés által és meglepte a szurkolókat, hogy a versenyszámban indult két magyar egységet egy elődöntőbe sorsolták azután, hogy mindketten futamot nyertek. Lehet tudni, hogy ez miként fordulhatott elő?
„Ennyire mélyrehatóan nem ismerjük a szabályokat, de minket is meglepett, hogy pont a másik magyar egységgel kellett megküzdenünk az „A” döntőért. Azóta tudjuk, hogy atlétikában, úszásban ilyen nem fordulhat elő, azokban a sportágakban – amennyiben több, egy országhoz tartozó versenyző van egy számban, és előfutamot vagy elődöntőt rendeznek – külön futamba helyezik az egy nemzethez tartozó versenyzőket. Ettől persze még egy erős pályát kellett mennünk szombaton délelőtt, mert idővel már nem lehetett továbbjutni, csak az első három léphetett tovább az erősebb, „A” döntőbe mindhárom elődöntőből. A németeket, lengyeleket nem ismertük, ezért is kellett megnyomnunk a második kört. Belülről úgy éreztük, nagyon jól mentünk, mégis, az utolsó pillanatban elénk került az egyik német hajó, ezáltal a 4. helyen végeztünk egy tized másodperc hátránnyal, így sajnos csak a ”B” döntőben kaptunk középső, kiemelt pályát.”
Visszatekintve az elődöntőre, milyen volt belülről a pálya?
„Az izgulásom ellenére jól rajtoltunk (én voltam a toló ember, aki hátul ül a páros hajóban), mégha nem is a rajt az erősségünk. A sebesség és a tempó felépítése után talán kicsit lassabb volt az iramunk, így megnőtt a távolság az élmezőny és köztünk. A végén hiába indultunk meg, már nem sikerült annyira közelítenünk, ami elég lett volna az első háromba, és a német egységnek a hajó berúgása is tökéletesen összejött a célvonalon, így kerültek elénk minimális különbséggel. Annak tudtam örülni, hogy az előfutamhoz képest sokkal jobb időt mentünk. Az viszont nagyon bosszantó volt, hogy az előfutamhoz képest még összesítésben is előre léptünk, de a 4. legjobb idővel mégsem kerülhettünk az „A”, csak a „B” döntőbe. Ez az, amit meg kell tanulni feldolgozni és továbblépni, csak a következő feladatra koncentrálni. A nyár folyamán sportpszichológushoz is elkezdtem járni, és ilyenkor is érzem ezeknek a foglalkozásoknak a hasznát.”
Ez viszont kiválóan sikerült, hiszen a „B” döntőt megnyertétek, és így összesítésben a 10. helyet szereztétek meg.
„Nagyon égett bennünk a bizonyítási vágy, így odatettük magunkat a „B” döntőre is. Itt mentük a legjobb időnket, és tényleg csak az volt bosszantó, hogy a verseny legjobbjaival nem tudtuk összemérni a tudásunkat az „A” döntőben.
Fájó volt az is, hogy az a német egység, amely miatt nem jutottunk az erősebb döntőbe, végül 3 mp-el gyengébb időt ment, mint mi.
Ha a két döntőben elért eredményeket nézzük, akkor az 5. legjobb eredményt értük el, az viszont egy másik csata lett volna, ha mi is küzdhetünk az éremért, amire teljesen reális esélyünk volt. Ez a verseny ilyen volt, igyekszünk a jó oldalát nézni a történetünknek, és ebből továbblépni. Mindenesetre a küzdeni tudásunkra nem lehetett panasz, és mivel ez az U15-U16 korosztály versenye volt, én pedig a fiatalabbak közé tartozom idén, így kiváltképp jó érzés az, hogy megálltam a helyem a mezőnyben. Hálás vagyok az edzőimnek, Sinkó Lászlónak (Simi) és Németh Istvánnak (Putyu), illetve Petra edzőjének, Agócs Mihálynak, hogy támogattak, mellettem álltak és mindenben segítettek, igazi csapatmunka volt mindaz, ahogyan ezt az eredményt elértük. Az pedig jó csattanó volt, hogy futamgyőzelemmel fejezhettük be a szereplésünket.”
Az interjút a gödi kajakozók egyik támogatójától kaptuk.