A történész véleménye szerint az 1956-os eseményeket nem lehet teljeskörűen értékelni a forradalom különböző irányzatainak, köztük a fegyveres felkelők vezetőinek figyelembevétele nélkül. E körben említette Iván Kovács Lászlót (1930–1957), a Corvin köz egyik első és meghatározó parancsnokát – az Inforádiónak adott hosszú interjújában.
Iván Kovács László, a Corvin köz parancsnoka
Romsics Ignác, aki jelenleg Gödön lakik, rámutatott, hogy a fegyveres harcosok, akik a forradalom egyik legszívósabb ellenállását tanúsították, nem feltétlenül az elitet vagy az értelmiséget képviselték, hanem sokan a társadalom pereméről érkeztek, de tetteikkel „megváltották magukat”.
Iván Kovács László (akinek szülei Alsógödön éltek, és maga is a településen futballozott) a Corvin köz fegyvereseinek parancsnoka volt október 25. és november 1. között. A történész szerint: „A Corvin közi srácok, ahol először egy szocialista volt a parancsnok, Iván Kovács László, és utána jött Pongrátz Gergely” kimagasló személyek voltak.
Romsics professzor személyes gödi vonatkozással is utalt Iván Kovács Lászlóra: „Iván Kovács futballista is volt, ráadásul gödi, mint én is. Sokoldalú egyéniség volt, és egy szerelmes fiatal is tulajdonképpen.” Ezzel a megjegyzéssel az 1956-os harcosok emberi oldalára, a fiatal életkorra és a forradalom érzelmi tényezőire is felhívta a figyelmet.
A Corvin köz szerepe a forradalomban
A Corvin köz az 1956-os forradalom egyik legfontosabb fegyveres gócpontja volt Budapesten, a József körút és az Üllői út sarkánál.
- A fegyveres csoport itt vívta az egyik leghosszabb és legmegrázóbb harcot a szovjet csapatok ellen, miután a Nagy Imre-kormány október 28-án nemzeti, demokratikus forradalomnak minősítette az eseményeket.
- A forradalom kezdeti szakaszában Iván Kovács László vezetésével a Corvin köziek képviselték a fegyveres ellenállást.
A történész véleménye szerint azok a harcosok, akik a Corvin közben és másutt harcoltak, a maguk módján egy szabadabb, függetlenebb Magyarországért küzdöttek, függetlenül attól, hogy társadalmi helyzetük vagy politikai beállítottságuk szerint hová tartoztak. „Az számított, hogy a magyar szabadságért harcolsz. És ez nem utólagos belemagyarázás!” – hangsúlyozta Romsics Ignác.
A szakember álláspontja szerint Iván Kovács László mártírhalála (akit a forradalom leverése után 1957. december 30-án végeztek ki) felülírja a korábbi életének esetleges negatívumait, és tettei alkalmassá teszik arra, hogy a forradalom hősei között tartsa számon az utókor. A történész sajnálatát fejezte ki, hogy a magyar emlékezetpolitika nem a maga komplexitásában, hanem szelektíven kezeli a forradalom szereplőit.