A Nyíltszín Dráma és Színjátszó Műhely egy olyan közösségi tér, ahol különböző színházi és drámapedagógiai foglalkozások zajlanak. A műhely célja, hogy a résztvevők kreativitását és önkifejezését fejlessze, miközben betekintést nyújt a színház világába. Gödön, a József Attila művelődési házban lesznek a foglalkozások január 15-vel.
Hogy jött az ötlet, hogy drámapedagógiai foglalkozást indít Gödön?
Húsz évet töltöttem el a színházi és filmes szakmában. A fiam születése után pedig éppen a Magyar Drámapedagógia Társasághoz jártam képzésre, amikor Gödre költöztünk. Már akkor eldöntöttem, hogy megkeresem a Művelődési Házat a terveimmel, ahol támogattak, és így született meg a Nyíltszín Dráma és Színjátszó Műhely.
Miért éppen Nyíltszín Műhely?
A nyíltszíni tapsból jött az ötlet, ami a pályám egy meghatározó eleme. A mai napig kutatom, mi kell hozzá, hogy a nézők egy adott pillanatban elkezdjenek tapsolni. Ez a keresgélés, megfigyelés és nyitottságra való törekvés jellemez engem, és remélem a játékostársaimat is.
Hogy kell elképzelni egy ilyen drámafoglalkozást, és kiknek ajánlja?
A foglalkozásaim elsődleges célja, hogy olyan közösséget hozzunk létre az általános iskolás gyerekekkel, ahol szabadok lehetnek. A drámapedagógia eszközei kiválóak erre. Iszonyú sok dolgot fejlesztenek ezek a játékok: kommunikációs készséget, empatikus képességet. Itt igazán szárnyalhat a kreativitásuk.
Miben látja az erejét a dráma foglalkozásoknak?
Közösséget és teret biztosít ahhoz, hogy kibontakozhassunk. Olyan dolgokat merünk kimondani, amiket a hétköznapi életünkben nem. Olyan helyzetekben próbálhatjuk ki magunkat, amiknek a megélése segít egy újabb szintet lépnünk magunk felé vagy éppen a mellettünk álló megértése felé. Ezek rendkívül hasznos és fontos dolgok. Számomra az okoz elégedettséget, ha segíteni tudok másokat a személyiségük fejlődésében.
Ha valaki szeretne jelentkezni a Nyíltszín dráma foglalkozásaira, hogy teheti meg?
Az első óra január 15-én szerdán lesz, de bármikor lehet csatlakozni a csoportokhoz. A jelentkezést a nyiltszin@gmail.com email címre várom. A Facebookon pedig minden további részletes információt megtalálnak az érdeklődők.
Jó, ha van a résztvevőknek valamilyen előzetes tudása vagy tapasztalata?
Semmiféle tudás, tapasztalat nem kell! Sőt, kimondottan várom azokat a gyerekeket is, akik nem a „szereplős” karakterek. Számtalan példát láttam arra, hogy a drámapedagógia észrevétlenül nyitja meg a zárkózottabb lelkületű gyerekeket is. Bátorságot, magabiztosságot nyernek a játékok által. Ez nem színészképzés. Boldog, felszabadult és bátor gyerekeket szeretnék látni az óráim után.
Számos színházban, filmben, sorozatban játszott. Mi inspirálta, hogy színésznő legyen?
Azt hiszem, hogy ez egy elrendelt dolog volt. Öt éves koromban írattak be a szüleim jazz-balettre és énekkara, mert nem bírtak az energiáimmal. Tizenhat évesen pedig az akkori edzőm vitt el a Kecskeméti Katona József Színházba egy meghallgatásra, ahol teljesen szárnyra kaptam. Ott áll össze a kép, hogy a művészetek együttes megélése jelenti számomra a kiteljesedést.
Milyen tanácsokat adna a fiatal, pályakezdő színészeknek?
Fenekestül felfordult a világ, mióta a pályámat kezdtem. Akkoriban az volt a nézet, hogy alázatosan, szorgalmasan hajtsd végre mindent, amit a mestereid kérnek, és akkor majd szépen lassan elérheted, hogy egyre nagyobb és fontosabb szerepeket bízzanak rád. Ezzel szemben most, a social media mindent átrajzolt. Pillanatok alatt lehet valakiből sztár, és ugyanilyen gyorsan tűnhet is el. Bizonyos szempontból sokkal nehezebb ma érvényesülni, és a kínálat is hatalmas. Azonban a szorgalomban végérvényesen hiszek!
Van-e olyan különleges esemény vagy projekt, amit a közeljövőben tervez a művelődési házban?
Rengeteg tervem van, csak győzzem őket megvalósítani! Dráma tábor, előadások készítése, generációk együttes játéka, jótékonysági est stb. Most azonban első lépésként a Nyíltszín közösség építésére koncentrálok.
Mit üzenne azoknak a gödieknek, akik még nem vettek részt a foglalkozásain, de érdeklődnek a művészet iránt?
Azt mondanám nekik, hogy ne hezitáljanak, nem az Oscarra hajtunk!