Kántorné Tóth Erzsébet pályafutása összesen 52 évet ölelt fel, amelyből az utolsó tizenhárom esztendőt már nyugdíjazása mellett, a hivatás iránti elkötelezettségből teljesítette. A Bernecebarátiban nevelkedett szakember 1972-es érettségijét követően választotta a védőnői hivatást, miután egy szomszédja hatására megismerte a szakma lényegét: a gyermekekkel való kapcsolatteremtést és a családok segítését.
A védőnőképzőt kitüntetéssel elvégző, majd a főiskolai szintű képzést is az elsők között teljesítő szakember pályáját Dunakeszin kezdte, majd családjával Gödre költözve folytatta munkáját. Az évtizedek során a gödi közösség integráns részévé vált; tevékenysége nem csupán a várandósgondozásra és a kisgyermekek fejlődésének nyomon követésére terjedt ki, hanem a családok közötti bizalmi híd szerepét is betöltötte.
Visszaemlékezése szerint hivatásának egyik legszebb részét a gyermekek cseperedésének kísérése és a szülőkkel kialakított, gyakran családtagnak kijáró közvetlen viszony jelentette.
Munkája során kiemelt figyelmet fordított a szociálisan rászoruló családok támogatására is, amelyhez nem egyszer a körzetében élő tehetősebb polgárok felajánlásait is közvetítette – írja a Gödi Körkép.
Kántorné Tóth Erzsébet az alsógödi védőnői közösséget második családjaként jellemezte, kiemelve a több évtizedes, szoros szakmai és emberi együttműködést.
A nyugdíjas években a szakember a természetjárásnak, a kerékpározásnak, a motorozásnak, valamint az olvasásnak kíván több időt szentelni, lezárva egy páratlanul hosszú és eredményes közszolgálati életutat.