Idősebb Jernei Gábor 1925-ben született Soltvadkerten. Élete korai szakaszát mély szegénységben töltötte, nyolcéves korától cselédként dolgozott, majd a Hangya Szövetkezet alkalmazottja lett. 1944-ben a front elől Budapestre költözött, ahol a főváros ostromát egy Vörösmarty utcai pincében vészelte át. Itt érte el a szovjet hadsereg, amelynek katonái igazolványok ígéretével gyűjtötték össze a civileket, majd foglyul ejtették őket.
Négy év fogság és a „téglaposta”
A foglyokat 1945 januárjában Gödöllőre, majd márciusban Ceglédre hajtották. A ceglédi táborban különleges kapcsolattartási mód alakult ki: a rabok kavicsokra kötözött leveleket dobtak át a kerítésen, amelyeket helyi asszonyok juttattak el a családokhoz. Jernei Gábor levele is így jutott el szüleihez, lehetőséget adva a válaszadásra és csomagküldésre – olvasható a Gödi Körképben.
A hadifogoly-útvonal a romániai Foksányon keresztül a moldáviai Belcibe vezetett, ahol a lerombolt gyárak újjáépítésén dolgoztatták a magyarokat. 1946-ban a Fekete-tenger mellé, Szuhumi környékére szállították, ahol útépítési munkálatokat végzett. Csaknem négy év kényszertávollét után, 1948 októberében indulhatott haza a transzport, amely több mint egy hónapos utazás után ért Debrecenbe.
Az emlékiratok és az utókor
A szocializmus évtizedei alatt Jernei Gábor – sok sorstársához hasonlóan – hallgatásra kényszerült, történeteit csak szűk családi körben, apró darabokban osztotta meg. A rendszerváltás után, a 2000-es évek elején gyermekei biztatására kezdte el írni emlékiratait. Nyolcvanévesen sajátította el a számítógép használatát, hogy rögzítse átélt borzalmait, miközben az emlékek felidézése gyakran okozott számára álmatlan, nyugtalan éjszakákat.
- Az emlékiratokból 2010-ben készült el a család számára a Fogság című kötet.
- Jernei Gábor 2014-ben, 89 éves korában hunyt el.
- Története bekerült a 2017-ben megjelent Gödi Almanach 17. kötetébe, A Gulág gödi rabjai címmel.
- Visszaemlékezései hangfelvételen a Terror Háza Múzeumban is meghallgathatók.
A Jernei család ma is féltve őrzi a megsárgult leveleket és az 1948-as hazatérés után lejegyzett hadifogolydalt.
Kammerer Zoltán és Tuzson Bence látogatása megerősítette: a gödi közösség és az ország számára kiemelt fontosságú a múlt feltárása és a kommunizmus áldozatai előtt való méltó fejhajtás.