A Huzella iskola 3/A, 6/C, 7/A és 7/D osztályos tanulóit osztályfőnökeik kísérték el a gödi Kossuth Lajos utcában élő Lengyelné Horváth Márta udvarába, ahol a vendéglátó bemutatta a szőlőművelés folyamatát. A diákok megtudhatták, milyen fajtájú szőlő terem a kertben, mennyi munka és gondoskodás szükséges a termés beéréséhez.
A Hello Göd telefonon érte az év felében a Kossuth utcában élő és dolgozó, immáron már 85 éves Márta nénit. Először a szőlőjéről kérdeztük.
A szőlőfajta az Izabella, egy amerikai szőlő, amelyet a szőlővész idején honosítottak meg. Családja 1977-ben ültetette a tőkéket, amelyek mára hatalmas lugassá fejlődtek. “Nyáron, a munka mellett, hűvöst és árnyékot adnak a terasznak”.
A kert gazdája, aki korábban gazdasági vezetőként dolgozott, elmondása szerint napi hat órát fordít a szőlő gondozására, beleértve a kapálást, kötözést, metszést és öntözést. “Akkor megyek csak be, amikor délután jön az első szúnyog”.
Élmények a kosár mellett
A diákok számára a szüret a közös munka öröme és a természet közelségének élménye volt. A fiatalabbak különösen élvezték a szedést, míg az idősebb tanulók azt is megtanulhatták, hogyan kell szakszerűen kosárba gyűjteni a fürtöket. A sötét szőlő savanykás ízű – korábban inkább bort készítettek belőle, ami fröccsnek volt ideális –, de a házigazda elmondása szerint még most is szívesen csipeget belőle, ha elhalad mellette.
A közösségi akció a szüret befejezésével ért véget: a diákok elvitték a leszedett szőlőt, amely a hölgy reményei szerint jó helyre kerül.
A szőlősgazda gondolatai a szomszédságról
Lengyelné Horváth Márta, aki számára Göd a nyugalom szigete, de a téli hónapokat a városban tölti, megjegyezte, hogy régen a borkészítés időszakában rendszeresen megkínálta szőlővel a környéken élőket, ám ma már fájlalja, hogy az új szomszédok közül sokan nem köszönnek neki. “Talán kicsit süket vagyok, de azt azért látom, hogy inkább elfordítják a fejüket, nincs ez így jól” – fogalmazott a mindennapi eltávolodásról.
Majd hosszan beszélt, hogy kora ellenére, vagy éppen ezért minden nap vidáman kel fel, hetente egyszer főz (egész hétre), tornázik, nem csak lábra, amit az orvos kér tőle, hanem karra is. “Ki vagyok gyúrva, mint egy díjbirkózó” – tette még hozzá a szellemileg és testileg is tökéletesen (csak az a fránya asztma) friss idős hölgy.