Ahogy arról a Hello Gödön is beszámoltunk a filmklub apropója, hogy Koncz Gábor idén március 15-én kapta meg a Kossuth-nagydíjat, a legmagasabb állami kitüntetést. A Kincsem Udvarházban tartott beszélgetésen a színészlegendától sok személyes történetet hallhattunk.
Emlékek a gödi vízpartról és a lovakról
Koncz Gábor szívesen idézte fel gödi emlékeit a Gödi Körképben: „A vízisízésben is azt szerettem, ha volt közönségem a parton. Olyan helyet kerestem a főiskola után, ahol folyik a Duna, tisztán, gyönyörűen. Rengeteg szép emlékem van a gödi vízpartról, sportolásról, motorcsónakozásról, lovaglásról.” Egy kedves gyermekkori anekdotát is megosztott: „Lóhátról elértem az utcára kihajló gyümölcsfaágakat, jól belaktam cseresznyével, szilvával, körtével, és sosem szóltak rám emiatt a gödiek. Ez visszagondolva még most is nagyon jólesik.”
Az első taps ereje és a Színművészeti
A színművész mesélt pályája kezdetéről is, ami egy mezőkeresztesi gyermekkórusban indult – bár nem az énekléssel. „Tizenkét éves koromban a mezőkeresztesi gyermekkórusból kiállított a tanár, ami nagy szégyen volt. De hát, igaz, ami igaz, nem tudtam énekelni” – mondta. Az iskolaigazgató azonban felismerte a tehetséget: „Az igazgató látta a konfliktust, és a fejem megsimogatva azt mondta: kárpótlásul te fogod szavalni a következő héten, március 15-én a Nemzeti dalt a községháza lépcsőjén, az egész falu előtt. Egy hétig nem aludtam, olyan boldog voltam.” Ekkor érezte meg a művészet iránti hívatását: „Nekem csak rövidnadrágom volt, de nem fáztam a fagyos hidegben, úgy fűtött az eufória, amit az első nyilvános taps jelentett nekem. Éreztem, hogy nekem ezzel dolgom lesz. Elsőre felvettek a Színművészetire.
Családi gyökerek és a „Fábián Bálint”
A „Fábián Bálint találkozása Istennel” című filmről szólva kiemelte, hogy ez nem kalandfilm, és éppen azért szereti igazán, mert „nem kellett mást tennem, csak visszagondolni az őseimre.” Felidézte Fábri Zoltánnal, a rendezővel való közös munkájukat: „Fábri Zoltán volt az egyik legnagyobb magyar filmrendező, nagyon szerettem. Mégis tudtam neki olyan tanácsot adni, amit ő nem tudott, nem tudhatott: más felnőni a fővárosban a Kresz Géza utcában, és más egy döngölt talajú vályogházban vidéken. Én ezekben a díszletekben otthon voltam, ettől lett igazi.” Még édesapja foltos, de tiszta ruhájában is játszott a filmben. „Az apám ingét – a hagyományainkat, a gyökereinket – sose vettem le. Ezeket nekem kell őrizni. A falumét, apámét, nagyapámét.
Ha én nem, akkor ki?!”
– hangsúlyozta a gyökerek fontosságát.
Kaszálás és életbölcsesség
Egy anekdotát is elmesélt a kaszálásról, ami jól példázza a földhözragadtságot és a képességek tiszteletét: „Egyszer éjjel értem haza a munkából, és a lovászfiú mondta, hogy nagyon zabosak a lovak. Hát elindultam megjáratni őket. Hajnalban lucernát kaszáló emberekbe botlottam. Megismertek, és panaszkodtak, hogy nem könnyű a munkájuk. Leugrottam a lóról, és gyönyörűen kaszáltam, mert apám tízéves koromra megtanított – hát csak néztek.” Majd hozzátette a lényeget: „Lehetsz te akármilyen díjjal kitüntetett színész, ha kaszálni nem tudsz, nem is vagy ember.”
Koncz Gábor üzenete Gödnek
A beszélgetés végén Koncz Gábor szívmelengető szavakkal fordult a közönséghez: „Szívesen vagyok itt, mert szeretlek benneteket.” Hozzátette, hogy a „87 év, az 87 év. Ilyenkor már nem javul a helyzet, csak az erkölcsök – a vér lassabban folyik, meggondoltabban, az ösztönök nem dúlják szét a testünket, a célok homályosodnak. Viszont van valami, ami mégis bilincsként köt az élethez: a megoldásra váró feladatok. Ilyen az is, hogy itt legyek köztetek.”