Mihály-nap (szeptember 29.) a népi hagyományban az őszi évszak kezdetét, a mezőgazdasági munkák lezárását és az állatok behajtásának idejét jelzi. A gazdasági év fordulója, amikor a pásztorok elszámolnak a gazdákkal, az ősz beköszöntével pedig benti munkák veszik kezdetüket, például kukoricatörés vagy a méhek zárása.
A keresztény naptárban Szent Mihály arkangyal szerepel védelmezőként, aki a gonosz elleni küzdelemben segít, és halálkor az emberek mellett áll. Az ünnepet őszköszöntő hiedelmek és időjárási megfigyelések is színesítik, például úgy tartották, hogy Mihály-nap után már nem nő a fű, és a pásztorok ezen az éjszakán jósolták meg a tél keménységét.
Vásárok hagyománya Mihály-napon
A Mihály-napi vásár hagyománya évszázadokra nyúlik vissza, amikor vásárokat, bálokat és összejöveteleket tartottak országszerte. Ezek a vásárok nem csupán kereskedelmi, hanem közösségi jelleget is adtak: itt találkoztak rokonok, barátok, gyerekek kaptak vásárfiát — apró ajándékokat, így szokott lenni játék, kézműves portékák, édességek és ünnepi ételek is a kínálatban. A Mihály-napi események kiemelt jelentőségűek voltak pásztorok, gazdák és családok számára, ahol a gazdasági év lezárását ünnepelték közösen, mulatsággal és ajándékozással.
Miért tartanak vásárokat ekkor?
A Mihály-napi vásár fő oka, hogy ez az év gazdasági és közösségi fordulópontja: a nyári munkák végeztével, ősz beköszöntével az emberek közös ünnepléssel, ajándékozással, népi játékkal, és helyi termékek beszerzésével készülnek a téli időszakra. Ez a hagyomány ma is él, különösen oktatási intézményekben és óvodákban, ahol közösségépítő eseményként meg.
Az óvodai Mihály-napi vásár így nem csupán szórakozás, hanem egy élő néphagyomány része, amely tiszteletben tartja Szent Mihály és az őszi évszak múltját, valamint közösségformáló célt szolgál.
Fotónk illusztráció, az AI-jal készült.