A háború közvetlen moraja ugyan nem hallatszik a Beregszászi járásban fekvő településen, a következmények azonban minden udvarba beszöktek. Az elszabadult árak mellett a megélhetés küzdelemmé vált: egy helybéli idős ember havi 20-24 ezer forintnak megfelelő nyugdíjból kénytelen gazdálkodni.
A falukép is drasztikusan megváltozott; a férfiak szinte eltűntek az utcákról, csak a hatvan év felettiek mernek szabadon mozogni, a fiatalabbak közül sokan külföldre menekültek vagy a behívótól tartva ki sem lépnek kapuikon – olvasható a Gödi Körkép beszámolójában.
A parókus szerint a statisztikáknál is fájdalmasabb a látvány: a Kossuth utca 87 házából mára 37 lakatlanul áll. A családok jelentős része Magyarországon próbál szerencsét, miközben otthoni, gondosan berendezett házaik üresen várják a hazatérést, amelynek időpontját ma még senki sem látja előre.
Ebben a kilátástalanságban kap kiemelt szerepet a gödi összefogás. Egressy Miklós hangsúlyozta: a városunkból érkező jótékonysági akciók a mindennapi túlélést jelentik számukra.
„A karácsonyi cipősdoboz-akció minden évben örömet hoz a gyerekeknek; az ajándékok átadásakor nekem jut a mosolygó arcok látványa, amit a gödi embereknek köszönhetünk” – fogalmazott a parókus.
A segítségnyújtásban kulcsszerepet vállal Simon Tamás alpolgármester, a gödi római katolikus egyházközség Kristóf atya vezetésével, valamint a Gödön Élő Erdélyiek Baráti Köre is. A civil összefogás mellett Göd önkormányzata a ravatalozó építésének támogatásával, Tuzson Bence országgyűlési képviselő pedig áramfejlesztők beszerzésével segíti a falut, ahol a gyakori áramkimaradások miatt a sötétség mindennapos vendéggé vált.
A parókia közössége a gödi adventi adományokból tudatosan tartalékolt a húsvéti időszakra is. Ennek köszönhetően a napokban, a szent liturgia után élelmiszercsomagokat tudtak osztani a templom előtt, illetve eljuttatni azokat a betegekhez és az egyedül maradt idősekhez.
Bár a húsvéti ünnepi padsorok idén is foghíjasabbak – hiszen sokan útra keltek, hogy a határon túl élő szeretteikkel találkozhassanak –, az itthon maradt közösség imája közös: a mielőbbi békéért és a családok egyesüléséért fohászkodnak a feltámadás ünnepén.