Alexander Horsch az NDK-ban nőtt fel, saját hitvallása szerint azonban szkíta magyar ember. Sorsa akkor pecsételődött meg, amikor fiatal emberként Budapestre látogatott és belecseppent a szerelem és egy moldvai csángó táncház sodró világába. Érezte, hogy haza talált – adott tájékoztatót az előadásról az iskola a Hello Gödnek.
Végig járta honfoglaló eleink útját a mongóliai sztyeppéken, az oroszországi Tuva Köztársaságon át Kazah- és Csángóföldre, sőt, bejárta Dél-Amerika törzseinek világát is. Minden tudást igyekezett magába gyűjteni, mesteri szinten elsajátította a doromb, tilinkó, koboz, dupla furulya, dobok és még 37 hangszer játékát, és rájött, hogy az ősi zene az egész világot összeköti: mindenhol a pentaton világába és magyar hangszerekbe botlott!
A sümegi vár ásatásain egy lyukas csontdarabot találtak. Kiderült, – rekonstruálva a szürkemarha lábszárcsontját- hogy ez a világ legrégebbi, 30-60 ezer éves csontfuvolája, és értő kezekben ma is megszólal! El is nevezte a két lyukú hangszert „luluk”-nak, egy másik sípszerű csonthangszert „fifik”-nek. A „kobzuki” a művész találmánya, egy magyar koboz és a bouzouki egyben. Csodálatos selymes hangján a dupla hosszú furulya megszólalva talán ősi orgonára emlékeztetett.
Az osztályok tátott szájjal, nagy élvezettel hallgatták a nem mindennapi előadást, visszarepülve az idők szárnyán a régmúlt világba.
Zenei kíséretével együtt énekelték el a Hej Dunáról fúj a szél című ismert magyar népdalt.
A csillogó szemeket látva kétségem sincs afelől, hogy mindenkiben megrezdült a lélek, és erre az előadásra még sokáig emlékezni fognak – tette végül hozzá Benkő Csilla tanárnő, aki megszervezte ezt az előadást.