A Szakáts-kert területe az 1920-as években került névadójához, dr. Szakáts Nándor közgazdászhoz és nyugalmazott miniszteri tanácsoshoz, aki gyümölcsültetvénnyel, állattartással és halastóval működő gazdaságot alakított ki itt.
A család által lakott villaépületet az 1952-es államosítás után úttörőtáborként, a rendszerváltást követően pedig hajléktalanszállóként használták, majd az épületek fokozatos leépülése után az utolsó, romos villát 2020 körül lebontották.
A terület jelentős részét mára visszahódította az ártéri növényzet, jelenleg a Búzaszem Alapítvány tanárai és diákjai, valamint a horgászok használják a kert egy-egy részét.
Város–Duna tengely és megújuló sétányok
Az Építészfórumban megjelent diplomamunka tervezési programja a kert meglévő faállományának biztonságossá tételére és a zöldterület komplex revitalizációjára épül.
A tájépítészeti elképzelések szerint megújulna a part menti sétány, emellett fedett-nyitott olvasó- és pihenőpavilonokat, tankerteket, valamint játszóteret alakítanának ki.
A projekt kiemelt célja egy úgynevezett
Város–Duna tengely létrehozása,
amely a jelenlegi három, kevésbé vonzó bejárat felújítása mellett egy negyedik, hangsúlyos megérkezési pontot nyitna a Tompa Mihály utca felől.
Kettős funkciójú látogatóközpont
A kert keleti végében, a rézsű adottságait kihasználva tervezett látogatóközpont a mértékadó árvízszint fölé kerülne, és telepítése elkerülné a kijelölt ökológiai folyosót, így nem zavarná a helyi élővilágot. Az épületet két, egymástól anyaghasználatában és szerkezetében is elkülönülő szintre tagolta a tervező:
- Felső (utcaszinti) tömeg: A könnyedebb, acélszerkezetű és sötétbarna hőkezelt kőrisfával (thermowood) burkolt épületrész hosszanti elrendezésével és két végén nyitott kialakításával távcsőként vezeti a látogatók tekintetét a kert és a Duna felé. Itt kapna helyet a recepció, a lépcsőház és egy önállóan is működő kávézó, amelyből egy tágas tetőteraszra lehetne kilépni.
- Alsó tömeg: A részben a terepbe süllyesztett, világosszürke finombeton burkolatú vasbeton szinten egy multifunkcionális panorámaterem és annak kiszolgálóhelyiségei kapnának helyet. A terem kert és térlépcső felőli üveghomlokzata teljes szélességében megnyitható, így kézműves foglalkozások, előadások, iskolai vagy civil rendezvények idején fedett-nyitott térként olvadhatna egybe a parkkal.
Az alsó és felső szintet egy olyan külső térlépcső kapcsolná össze, amelyen az utcaszint térkőburkolata és a teraszok faburkolata együttesen jelenik meg, vizuálisan is összekötve a városi környezetet a természeti területtel.