Robert Redford és Paul Newman ebben a filmben egy rendkívül jó párost alkotott. Megvallom, nem is tudtam, hogy ők jóban voltak.
Nagyon-nagyon jóban voltak. A Butch Cassidy és a Sundance kölyök című film volt az első nagy sikerük, és ott tulajdonképpen a Paul Newman ajánlotta be a stúdiónak, úgy, hogy a stúdió nagyon nem akarta a Robert Redfordot, mert addig egy jóképű, de a széles közönség előtt ismeretlen figura volt, féltek attól, hogy egy ismeretlen színész Paul Newman mellett, nem lesz jó.
Azt gondolták, nem fogja érdekelni az embereket?
Olyasmi, de Paul Newman nagyon kardoskodott Redford mellett, és innen indult a barátságuk. A Nagy balhé volt a második, és egyben az utolsó közös filmjük is, a rendező George Roy Hillel, akivel visszahozták a 40-es évek hangulatát. Amikor először láttam a filmet gimnazistaként filmklubban, azt hittem, hogy egy régi hollywoodi alkotás.
Ekkora sztárok és barátok, miért nem lehetett erről hallani?
Azt mondták, vannak olyan barátságok, amelyek annyira mélyek, hogy nem is kell beszélni róluk, de azért “tettek is egymásért”.
Például?
Amikor Robert Redfordot be akarták ajánlani egy szervezetbe, akkor Paul Newman egy ajánlólevélbe viccesen azt írta: többször is kért tőlem pénzt, nem adta meg…, a másik sztori: Newman születésnapjára Redfordtól kapott egy kiégett Porsche-t.
Kiégett?
Igen, csak a vázat küldte el neki. Mire Newman nem megsértődött, hanem szétvágatta és visszavitte Redford nappalijába, hogy “lásd, mennyire szeretlek, a dolgaim fel mindig a tied”. Ezt a történetet mindketten elmesélték több talkshow-ban.
Elég komoly ugratások, ma már talán meg is sértődnének az emberek ezen.
Szerencsére Hollywood hőskorában ez abszolút bevett dolog volt. A Nagy balhé rendezőjével is volt egy durva poénja Paul Newmannak. Meghívta a rendezőt italozni, majd másnap küldött neki egy 8 dolláros számlát. A rendező visszaírt egy három oldalas levelet, hogy “a barátság többet ér” – ekkor Newman láncfűrésszel kettévágta az irodai asztalát, feliratot hagyott: ez nem a barátságról szól, hanem a 8 dollárról, ha nem fizeti ki, fölrobbantja az irodát. Ezek után a produceri iroda 800 dolláros csekket küldött az asztal miatt. Mindenesetre később dolgoztak egy másik filmen. Hollywood hőskorában számtalan hasonló dolog történt.
A Nagy balhé szellemi folytatása az Ocean’s Eleven, vagy Netflixen a spanyol sorozat, a Nagy pénzrablás. Mennyiben változott vagy halt ki ez a heist műfaj?
Szomorú vagyok, mert ez a műfaj tényleg haldoklik. Mindenki drámát vagy akciófilmet csinál, de okosan, az emberi hiszékenységre építő csavaros történetek alig vannak. Ami a sorozatokat illeti egy Columbo, egy Derrick, de akár a magyar Linda sorozat, az volt valami. Az ilyen okos történetek hiányoznak. Jó lenne, ha a mozikba visszatérnének.
A film zenéje is különleges, Scott Joplin Ragtime dallamai. Ma vannak ilyen kultikus filmzenék? Morricone, esetleg még egy Star Wars…
Quentin Tarantino zseniális zenei választásai emelkednek ki. A Tarantino filmzenék önálló életet élnek.
A Kill Bill a csengőhangom….
Ez az, erről beszélek, de ahhoz, hogy egy filmzene sikeres legyen, kell hozzá a film is. Mint a Bud Spencer filmekben: a jószívű, igazságos főhős végül megdicsőül. Ha ehhez van egy dallam, ami a fülbe mászik, az működik. Nálunk talán a Valami Amerika első része ilyen a Bonbon együttessel.
Robert Redfordról három film ugrik be: az Ilyenek voltunk, a Tisztességtelen ajánlat, és a Keselyű három napja. Jó színész volt? Vagy “csak” az említett két film valahogy nagyon passzolt neki?
Szerintem nagyon jó színész volt. Még a Mezítláb a parkban is emlékezetes, vagy a Suttogó, amit maga is rendezett. Az elején sokat támadták túlzott jóképűsége miatt, hogy elnyomja a tehetségét, de a Nagy balhéban nyújtott alakításáért kapta az egyetlen Oscar-jelölést – többet nem, színészként. Rendezőként, 1981-ben aztán megkapta az Átlagemberekért. Redford is inkább kihívást, változatosságot keresett, nem díjakat hajszolt.
Végül egy személyes kérdés, hogyan tud ennyire lelkesedni, mint a magyar Oscar-közvetítések házigazdája egy olyan kis filmközösségben is, amelyre mondjuk egy tucat érdeklődő megy el?
Amíg volt televíziós Oscar-közvetítés kilencszer kommentáltam, vagy szakkommentátorként vettem részt. Nagy élmény volt Nemes Jeles László díját élőben közvetíteni.
Aki szereti a munkáját, a filmeket, az lelkes. A Nagy balhé és Redford filmjei is szerepet játszottak abban, hogy filmes újságíró lettem. Ezt a filmet tízévesen, teljesen egyedül néztem meg egy moziteremben – örök élmény, ami a mai napig táplálja a lelkesedést. Ha nekem akkor elindították a filmet, akkor én is megyek, ahová csak tudok.