A gödi klubról már nemegyszer érkezett elismerő hír, hiszen a Civil Tanyán zajló főzős-táncos összejövetelek, az országjáró kirándulások és a városi eseményeken való aktív részvétel mind tartalommal töltik meg a nyugdíjas tagok hétköznapjait – olvasható a Gödi Körképben.
Zsuzsa egy alsógödi barátnője révén, József pedig lánya ösztönzésére csöppent hat évvel ezelőtt ebbe az aktív és összetartó csapatba. József, aki akkoriban megözvegyült, eleinte zárkózott volt, de a klub barátságos légköre és Zsuzsa kedvessége hamar feloldotta.
“Első látásra megvolt a vonzalom, Zsuzsa aurája beszippantott”
– mesélte.
Kapcsolatuk gyorsan elmélyült, fél éven belül már össze is költöztek. Bár nem ők az egyetlen pár, akik a klubban találtak egymásra, ők az elsők, akik hivatalosan is összekötötték az életüket.
A lánykérés egy álomból született: József egy éjszakai ébredés után kérte meg Zsuzsa kezét, aki, bár korábban nem érezte szükségét a „papírnak”, végül meghatotta a férfi vágya egy igazi, gödi „falusi” lagzira a Civil Tanyán, családjuk és barátaik körében.
A lakodalom előtti napokban nagy sürgés-forgás zajlott a Civil Tanyán. A klubtagok, élükön Lukács Józsefné Ancival, a klubvezetővel, szorgoskodtak: a férfiak sátort állítottak és vizesblokkot szereltek, a „klubos lányok” pedig – akik rutinosak a vendéglátásban – süteményeket készítettek és házias fogásokat, mint húslevest, rántott húsokat és szabolcsi töltött káposztát.
Mintegy hatvan vendég, köztük családtagok és barátok jelenlétében fogadott örök hűséget egymásnak Zsuzsa és József. Az esküvőn természetesen volt házityúk húsleves, rántott hús, szabolcsi töltött káposzta, rengeteg sütemény és torták. Az élőzene mellett menyasszonytánc és sok más tánc is szórakoztatta a vendégeket, hiszen a pár rendkívül táncoslábú.
A pár élete korábban nem volt mentes a nehézségektől. József például feleségével együtt húsz éve adta el békéscsabai házukat, hogy Gödre költözhessenek lányuk és unokáik közelébe. Zsuzsa két gyermekkel tapasztalta meg az újrakezdés kihívásait, Békéscsabáról költöztek Gödre. Józsefet pedig 21 éves, néptáncos fia tragikus balesetben történt elvesztése mélyen érintette.
Mégis nyitottak maradtak az életre és a kapcsolódás lehetőségére. Mindketten tudják, mit jelent valóban választani valakit – nem kényszerből, hanem meggyőződésből. Kapcsolatuk által családjaik is összefonódtak, és immár négy-négy unokában lelik örömüket.
Simon Zsuzsa és Király József története azt üzeni mindenkinek, különösen a szépkorúaknak: „Nem várni kell, hogy majd ránk mosolyog a szerencse, hanem nekünk kell kiállnunk és tennünk önmagunkért. Mondjuk azzal, hogy elmegyünk a helyi nyugdíjas klubba.”