Az Európa-bajnokságra való kvalifikáció a Kadler Gusztáv Maraton Magyar Bajnokságon történt még május közepén, ahol K1-ben ezüstérmet, K2-ben aranyérmet szerzett a Gödi SE Kajak Szakosztály egyetlen felnőtt versenyzője, Sinkó Panna. Mivel a teljes Európa-bajnoki programra indulást szerzett, Romániában az egyéni rövid- és hosszútávú verseny mellett a „Team Panna” is bizonyíthatott újra a K2-esek futamában. Az országos bajnokság után azonban nem várt nehézség hátráltatta Sinkó Panna felkészülését, ami hatással volt az edzésmunkájára is.
„Meghívást kaptunk egy kínai versenyre a magyar bajnokság után, ahol az egyik versenyszám közben, a futószakasz utáni hajóba szállás során, amikor ellöktem magam a stégtől, kifordult a bal vállam. Ez a számomra fontosabb rövid körös versenyem után, egy váltóverseny közben történt, amit így is befejeztem, sőt, másnap a hosszútávú versenyt is megcsináltam (26 km, ez a normál táv a versenyeken – a szerk.), amit nem kellett volna vállalnom. Hazajövetelünk után természetesen kivizsgáltattam magam, CT és MRI is volt, sok orvosnak megmutattam a vállamat és a leleteimet is; olyan javaslat is volt, hogy ne evezzek 6 hétig (pont az Európa-bajnokságig), így nehéz volt döntést hozni az elhangzottak alapján. Egyedül abban volt konszenzus, hogy nem kell műteni. Így végül visszafogottabb terhelés mellett készültem tovább, igyekeztem futással és a konditeremben evezős ergométerrel tartani az állóképességemet,
az evezések alkalmával pedig 70–80%-os terhelés mellett dolgoztam,
ami alatt minimálisan éreztem a sérülést. Gyulladáscsökkentő gyógyszeren, illetve a vállam beragasztásán (tape) kívül máshoz nem folyamodtam. Az várható volt, hogy a gyorsaságom és a gyorsasági állóképességem kicsit visszaesik majd, de az nem fordult meg a fejemben, hogy visszalépjek a versenytől.”
Felmerült, hogy a három versenyszámból kihagysz valamit? Hiszen a K2-es versenyszám prioritást élvezett, így az egyik egyéni számodtól meg kellett volna válnod.
„Igen, felmerült, azonban az edzőmmel, Gannoruwa Leventével nem voltunk egy véleményen, így megmaradt az eredeti elképzelés, a három versenyszám. Leventével 2025. októbertől dolgozunk együtt, és jó volt, hogy az Eb-n is kint volt, még ha a páros versenyre tovább is utazott Kanadába, ahol ezen a héten zajlik az ifjúsági és utánpótlás-világbajnokság. Mondjuk Csépe Pannával összeszokott páros vagyunk, a K2-es versenyt megoldottuk edző nélkül is.”
Érezted a sérülésed miatt kiesett munka hiányát a versenyen?
„Igen, elsősorban a hosszú egyesben, de a rövid távon is éreztem az evezésbe belerakott munka hiányát, amihez társult még az a hőség, ami az elmúlt héten egész Európa időjárását meghatározta. Nagyon fárasztó volt, és a regeneráció is nehezebben ment. Alapból úgy indultunk neki az Eb-nek, hogy nincs eredménykényszer, nézzük meg, hol tartunk, hiszen a világbajnokság felé vezető úton ez egy fontos állomás (augusztus eleji válogató, októberi világbajnokság – a szerk.).”
Milyen körülmények vártak rátok Pitestiben?
„A szállással és az étkezéssel kapcsolatban voltak kihívásaink, de utóbbit megoldottuk a környéken lévő hipermarket kínálatát felhasználva. Sajnos légkondicionáló nem volt a szobánkban, így az óriási hőséget nehezebb volt elviselni, de szerencsére az első két éjszaka még át tudott szellőzni a szobánk, tudtunk pihenni, viszont a hétvégén már ez sem támogatta a kajakosokat, éjszaka is hőség volt. A versenypálya, azon belül a futó szakasz viszont jó volt, még ha utóbbi a napközbeni hőség miatt annyira felforrósodott, hogy akik első nap mentek, közülük többeknek hólyagosra égett a talpa a mezítlábas futás alatt. Mi ezért már zokniban mentünk csütörtökön, elkerülve a talpunk megégését; igaz, a rövid körös versenyem alatt csúszott a zokni, amit viseltem, úgyhogy a hétvégére új zoknit is kaptam, amivel sikerült kiküszöbölnöm ezt a helyzetet.”
A verseny előtt mennyi lehetőség van a pálya feltérképezésére és edzésre? Mire kell figyelni, mi alapján alakítjátok ki a verseny közbeni stratégiát?
„Szerdán, az első versenyszám előtti napon volt lehetőség a pálya feltérképezésére, a fontosabb dolgok megtapasztalására. Ilyenkor teszteljük a víz keménységét, megnézzük a fordulók íveit, a bójákat, a futó szakasz részleteit, a stéget stb. A futó szakasz kapcsán érdekes volt, hogy az elmúlt évektől eltérően most kifejezetten hosszú szakaszt jelöltek ki a szervezők hajóval a kézben futásra. Általában 25–30 mp egy futószakasz, most 40 mp feletti részidőket teljesítettek a női mezőny versenyzői a 150–200 m közötti távon. A stég egy nagyon alacsony fix stég volt, így biztonságosan tudtunk ki- és beszállni róla.”
Mi volt a cél az egyéni futamaid során, és mit tudtál megvalósítani az elképzeléseidből?
„A sérülésem miatt tudható volt, hogy az iramváltásokat nehezen fogom tudni lereagálni. Arra mindenképpen számítottam, hogy jó iramot fogok tudni menni, és ez alapján derül ki, hogy az adott futamban milyen helyezést érek majd el. A rövid körön 7. helyen végeztem csütörtökön (ez egy 15–16 perces futam, 3,4 km), a normál 26 km-es távon 9. lettem szombaton (itt 2 óra 5 és 2 óra 15 perc között érkezett be az élmezőny). Nagyon nehéz volt ez utóbbi verseny, mert a nagy hőség rengeteg energiát emésztett fel. A rövid távon magam is meglepődtem, hogy a rajtot és a helyezkedést is jól bírtam; az utolsó héten az edzéseken már éreztem, hogy a sebességem kezd visszatérni, de itt a versenyen a hőség és a hosszabb távon diktált nagy sebesség még felőrölte az energiáimat. A hosszú egyéni futamra több önbizalommal álltam már oda, viszont a mezőnyben nagy összevisszaság uralkodott, sokszor három versenyző inkább egymás mellett ment, mintsem hogy valaki elöl vezessen; ennek következtében a hajókról lekerülő víz is rossz hullámokat generált, amiben nehéz volt tartani a pozíciót, így szép lassan lecsúsztam az élmezőnyről. Viszont arra jó volt a dolog, hogy megtapasztaltam, nincsenek fájdalmaim, és tudtam, ezzel másnap a páros versenyben jók leszünk Pannával.”
Ezekből a tapasztalatokból végül mit tudtatok hasznosítani? Csépe Panna mindkét egyéni számban ezüstérmet szerzett Pitestiben, és a tavalyi Eb-ezüstérmetek után mennyire volt előzetesen benne a pakliban, hogy akár nyerhettek is?
„A saját előzményeim miatt elsősorban nem helyezésben gondolkodtunk, de azt tudtuk, hogy az élbollyal nagy valószínűség szerint ott tudunk lenni végig. Pannával edzéstársak is vagyunk, jól összeszokott párost alkotunk, bíztunk abban, hogy jól tudunk reagálni a mezőny minden rezdülésére. A spanyol egységgel maradtunk a végére, akik jól is futottak, de a győzelem lehetősége azért nem került közelebb hozzánk, mert a robbanékonyságunk nem volt meg (Csépe Panna is inkább kiváló irammenő), a spanyolok pedig erre hegyezték ki a végét. Iramot jobban tudtunk menni náluk, de onnantól, hogy egy az egy ellen voltunk, az nekik kedvezett. Próbáltunk közeledni rájuk az utolsó futó szakasz után a célegyenesben (ami szintén hosszabb volt a szokásosnál), de nem volt annyi plusz sebességünk tempóból, hogy utolérjük őket. Nekem az ismert okok miatt sem volt meg a sebességem, és a spanyol lányok közül is a stroke-versenyző tavaly még síkvízen versenyzett, így a sebességbeli képességei fejlettebbek voltak. Nekünk Pannával az az erősségünk, hogy végig nagy iramot tudunk diktálni, és arról minden körben csúszik le egy-egy ellenfél, vagy belehibázik a végén a futó szakaszba. Természetesen iramváltásokat mi is beviszünk a táv közben, elsősorban a bójás fordulók körül vagy a stégre kiszállás előtt, mert könnyen le lehet szakítani ellenfeleket eközben, akik a hajó mérete miatt helyszűkében vannak ezeken a pontokon. Ezek közül van, amit előre egyeztetünk a verseny előtt, mint stratégia, de a verseny közbeni történésekre is reagálunk, sőt, igyekszünk aktívan tenni azért, hogy másoknak nehézséget okozzunk. Most például egyéniben meg kellett határoznom, a stég melyik oldalán szállok ki és be, mert a vállam állapota miatt csak az egyik irányban tudtam aktív cselekvő lenni.”
Hogyan kell elképzelnünk egy versenyt abban az értelemben, amit ti belülről éltek meg? Mi történik a mezőnyben addig, amíg a végkifejlethez érkeztek?
„A mezőnyre egyre inkább jellemző az elmúlt években, hogy kivárásra játszanak az ellenfelek: beáll egy ritmus, és bizonyos párosok nem hajlandóak vezetni, csak megbújnak az élbolyban, és a hajrára tartogatják az energiáikat. A most győztes spanyol egység is ilyen taktikával operált (ezért is szükségesek az iramváltások kényesebb helyzetekben). Annyi pozitívum volt a versenyzésükben, hogy amikor már csak velünk ketten maradtak az élen, akkor hajlandóak voltak iramot menni ők is. Náluk az Eb-eredmény beleszámít a vb-re való válogatásba, és volt egy másik spanyol egység a mezőnyben (végül a negyedik helyen végeztek), akiket szerettek volna végleg leszakítani a saját jobb helyezésükért. Amíg együtt volt egy nagyobb boly, amiben mindkét spanyol egység benne volt, addig nem vállaltak vezetést; amikor már csak velünk voltak együtt, felváltva mentünk az élen. Ez amúgy más versenyszámokban is feltűnő volt, ezért akik tudták, hogy a spanyolok egymás ellen mennek a válogató miatt, azok nem lepődtek meg azon sem, hogy inkább a végére vártak, nem mentek rá az előttük lévő ellenfelekre sem, csak egymást figyelték, ami egy Eb-n azért eléggé vicces, ugyanakkor érthető is a távolabbi céljaik miatt.”
Hogyan értékeled az Eb-n nyújtott teljesítményedet, és mi volt a legfontosabb tapasztalatod?
„Az egyéni versenyekben a rövid kört semlegesnek mondanám, a hosszú kört negatívan éltem meg, de a páros versenyben elért sikerünk segített helyrebillenteni az összképet. Meggyőződésem, hogy egy egészséges Sinkó Pannával jó esélyünk lett volna a spanyolok ellen a végén is, emiatt már most várom a vb-t. Amit nagyon jó volt látni és megélni, hogy az edzőm csoportjából öten voltunk az Eb-n, és mindenki érmet szerzett. Ez egy nagyszerű teljesítmény és egyben előremutató is, hiszen bízhatunk az elvégzett munkában. Most egy spanyolországi versenyre utazom, majd visszaalapozunk, hogy augusztus elején jól sikerüljön a vb-válogató is. Ott mind a három versenyszámra lesz külön válogató, és a sérülésem miatt arról nem tudtam megbízható visszajelzést adni az Eb-n, hogy érdemes lesz-e mind a három számban válogatóznom. Szeretnék én is teljes értékű edzésmunkát végezni innentől, amire már képes vagyok; ez lesz az alapja a vb-n elérhető még nagyobb sikernek.”
Fotó: MKKSZ.