50 éve hunyt el Németh László Kossuth-díjas író. A Nemzeti Örökség Intézete Németh László halálának 50. évfordulója alkalmából megemlékezést tartott a Farkasréti temetőben.
A koszorúzáson részt vettek az író nevét viselő iskolák, így a Gödi Németh László Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola is – számolt be a gödi iskola.
Németh László, a polihisztor
Németh László 1901. április 18-án született egy Erdély széli városkában, Nagybányán. Édesanyja Gaál Vilma, édesapja Németh József, tanár. A Toldy reál iskola önképzőköre erősítette fel benne írói halamát. Verseket és novellákat ír. Nyelveket tanul, az érettségi után bölcsészkarra iratkozik be, francia-magyar szakra. Egy hónap után átiratkozik az orvostudományi karra. 1925-ben megnyeri a Nyugat novellapályázatát a Horváthné meghal című írásával.
A feleség, Démusz Ella
Házasságukból 6 gyermek születik: Gabriella (Pocó), Magda, Ágnes, Judit, Kata, Csilla. Pocót és Katát – akinek keresztapja Móricz Zsigmond volt – még kiskorukban elveszítik. Sírjuk a felsőgödi temetőben van. Orvosként keresi a kenyerét, mellette ír is. Szüleivel közösen Felsőgödön vesznek házat a Duna utcában: “Most, hogy a betegség kidobott a városból, pompás menedék volt ez a friss magántulajdon, tornyával a homokhegyen.
A május még szebb volt Felsőgödön, mint az előző augusztus,
az ágak, mint a kamaszlány csontjai, eltűntek a lombok telő-húsa alatt, s ha a Dunához leballagtam, a Szinyei pacsirtáját kerestem a csillogó jegenyesorok felett. Mindig az ilyen tájat szerettem, ahol természet és emberi munka tarka foltokban folytak össze; kicsi villák gyümölcsfák közt ültek, s a kertek körül még töretlen mezőn legelt a vasutas tehene.”
Gödi alkotások
Itt írja meg első jelentős regényét, az Emberi színjátékot. Itt került először közelebbi kapcsolatba az irodalmi élettel. Bajai és komoly döntései előtt sokszor menekült Felsőgödre. Számos jelentős műve keletkezett itt, abban a toronyszobában sok hősénektörténetével küzdött. De ide menekült Illyés Gyulával a német megszállás alatt és ide hozta a családot a bombázások elől is. 1932-ben saját folyóiratot indít, Tanú címmel. Ekkor születik meg “a minőség forradalmának” eszméje. Hódmezővásárhelyre hívják tanárnak, ahol a gimnáziumban magyart, történelmet, gazdaságtant és természetismereti tárgyakat tanít. 47 esztendős, amikor fordítani kezd, többek között angol, cseh, orosz, olasz, francia, német nyelvű alkotásokat. Az ő művei közel húsz nyelven jelentek meg. Kiderül betegsége: hipertónia. Sajkodon építenek nyaralót, amely a nyugalom szigetét jelenti számukra. 1957-ben Kossuth díjat, 1965-ben Herder-díjat kap, elsőként a magyar írók közül. Bár betegsége egyre jobban gátolja az írásban, mégis számos regényt, drámát alkotott élete utolsó évtizedében is. 1975-ben halt meg.
A Farkasréti temetőben nyugszik. Iskolánk 1979 óta viseli nevét.