Az ORV az U15, U16 és U17 korosztályok számára rendezett nemzetközi verseny, amelyen kiváló tapasztalatszerzésre van lehetősége a résztvevőknek egy olyan versenyen, aminek a felépítése az olimpiához hasonló.
A magyar szövetség döntése alapján az ORV-re csak olyan fiatal versenyzők mehetnek, akik az adott évben sem a korosztályos világbajnokságon, sem az Európa-bajnokságon nem indultak. Ezáltal igyekszik az MKKSZ azt biztosítani, hogy a korosztályukban kiemelkedő képességű versenyzőket megfelelően menedzseljék, ezzel lehetővé téve, hogy sokkal több fiatal versenyző szerezhessen nemzetközi tapasztalatot is sportoló pályafutásának korai szakaszában.
A magyar kajak négyes tagja volt a Gödi SE versenyzője, Varga Zalán is, akir telefonon mesélt a versenyről és az oda vezető útról is.
“Mielőtt megtudtam, hogy beválogattak a csapatba, azért megéltem pár nap bizonytalanságot, hiszen az OB-n kétszer is csak épphogy lemaradtam az egyéni dobogóról, ami a válogatás egyik alapja volt. Végül aztán meghívót kaptam én is a K4 1000 m-es egységbe (az egység összetétele: Nagy-Rasztotzky Vince – Varga Zalán – Borda Huba – Aczél Márton). A négyes beülési sorrendje már hamar kialakult, mert tudta mindenki, hogy Vince a legtapasztaltabb stroke (vezérevezős – a szerk.), így ő került előre, Marci a legerősebb közöttünk, így ő került hátulra. Mivel Vincével nagyon sokat edzettünk és versenyeztünk párosban az elmúlt években, így az is adott volt ezáltal, hogy én leszek a második beülőben Vince mögött, Huba pedig a harmadikba került.”
Sokat tudtunk együtt edzeni az elmúlt hónap során, magabiztosak voltunk, győzelmi reményekkel érkeztünk a versenyre.
Érdekesség, hogy az U17-esek között versenyeztünk, de a hajóban mindannyian U16-osok voltunk, néhány egységben szerepeltek vegyesen 16 és 17 évesek is. Most is voltak hegyomlás méretű kajakosok az ellenfelek között, így a péntek esti döntőben arra figyeltünk, hogy a rajtunk tökéletesre sikerüljön, és még ha nem is vezetünk az első 50-100 m után, az iramot jól felvegyük és tartsuk, amivel biztosan az élmezőnyben leszünk.
A németek 750 méternél ritmust váltottak, így végül mi is korábban kezdtük a finiselést, alkalmazkodtunk a helyzethez. Nagyjából egy vonalban voltunk amúgy, így érkeztünk be a lelátó előtti térbe, ami különleges hangulatot árasztott, ahol felerősödött a szurkolók drukkja, és ez óriási extra energiákat mozgósított bennünk.
Az utolsó 100 méteren elsiklottunk az ellenfelektől és egyértelmű győzelmet arattunk.
Elképesztő boldogság szabadult fel belőlem, a hatása alatt voltam még a díjátadó ceremónia után is. Az egységünkben többekkel baráti kapcsolatot is ápolok, családilag is, úgyhogy az is különleges élménnyé varázsolta ezt a helyzetet, hogy velük együtt osztozhattam ebben a sikerben. Mindez kiült az arcomra is mindvégig, rengeteget mosolyogtam és alig tudtam betelni ezzel az érzéssel, ami áthatotta a lényemet.
Külön öröm volt, hogy a családom és az edzőm, Putyu jelenlétében érhettem el eddigi pályafutásom legnagyobb sikerét – tette még hozzá a Gödi SE versenyzője
Németh István (Putyu), Zalán edzője az alábbiakat emelte ki: “Őszintén megmondom, hogy megkönnyeztem Zalán sikerét. Felejthetetlen élmény volt mindezt a helyszínen, Szegeden, hazai közönség előtt megélni.
8 éve edzősködöm, 6 éve foglalkozom Zalánnal, akinek a kezdetektől az edzője voltam. Amit eddig Zalán elért, az önmagában különleges volt, hiszen minden évben nyert magyar bajnoki címet, tagja volt előbb a régiós, majd a korosztályos válogatottnak, tavaly már nemzetközi versenyen indulhatott, a poznani ORV-n is négyes hajóban, most pedig már győztes csapat tagja lett a szegedi ORV-n. Egy nagyon nehéz és küzdelmes évnek került pont a végére, ami így számomra is pozitív végkifejlettel zárult, megtapasztalhattam 2024-ben, milyen kicsi dolgokon múlik egy lehetőség vagy maga a siker. Ezt mindenképpen megőrzöm magamban, mert erőt meríthetek majd belőle a jövőben az edzői munkám során.”