Alsógödön, egy közkedvelt utcában laknak Fehérvári Kittiék. Amikor telefonon kérdezem, hogy pontosan hol, “mosolygós” választ kapok, “ahol az udvaron egy kosárlabdapalánk áll”. És valóban, eltéveszthetetlen, hiszen a mozgatható kosárlabdapalánk mellett féltucatnyi labda is várakozik.
Kitti és mamája, Krisztina derűsen fogadnak hétfőn délelőtt. Láthatóan még fel vannak dobva az előző napi sikertől. A gödi fiatal kosárlabdázó annak ellenére került be az ország legerősebb utánpótláscsapatába, hogy még csak 13 éves, azaz eggyel idősebbek között játszott négy napon át.
Bodzaszörp és lekváros fánk a riporternek, és Kitti mosolya, ahogy várja kérdéseket.
Tudod, hogy a Gödi Gólyák hányadik helyen végeztek?
Persze, 15-ek lettek, de már az is hatalmas eredmény, hogy országos B-döntőt tudtak játszani és ott meccset nyertek.
Veled meg lett volna az A-döntő is?
Talán, Alexivel (Agbemasu Alexandra) együtt inkább azt mondom, hogy biztosan.
2023 végén figyelt fel rátok a Csata DSE, akkor még Gödön játszottatok, megérte átigazolni?
Nagyon, ez az ország legjobb utánpótlás-nevelő csapata és itt többet tudunk fejlődni. Nagyon komoly társaink vannak az edzésen. Inspirál engem.
Nem túl nehéz, hiszen ti végül is egy “kiscsapatból” jöttetek?
Itt megnyílt előttem a világ, minden nap edzünk, egyéni képzést kapunk, bejutottunk az A-döntőbe, amelyet megnyertünk. És talán innen válogatott is lehetek.
Az szeretnél lenni?
Nagyon jó lenne, voltam már kiválasztón, tehát nem reménytelen a dolog.
Mi az erősséged?
Szeretek és talán tudok is dobni, a Vasas ellen például sikerült hárompontost is elérnem. Amiben fejlődnöm kell a betörések, az egy-egy elleni játék.
Tudják a suliban, hogy magyar bajnok vagy?
Nem igazán, van, aki azt hiszi, hogy még Gödön játszom, a tanárok maximum azt tudják, hogy kosárlabdázom. Nekem úgy tűnik, hogy a tanulás fontosabb nekik.
Hoppá, most kapcsolok, hogy hétfőn beszélgetünk, suliidőben.
Hát ez az, a bajnoki döntő 4 napos volt 5 mérkőzéssel, előtte is volt 4 nap edzőtábor. Kimaradtam pár napra az iskolából. Van, aki ennek nem örül, pedig kitűnő tanuló vagyok. Azért nem mentem ma iskolába, mert több zárót is kellett volna írnom, így ma inkább készülök ezekre, a héten megírom őket. Szeretném megőrizni a jegyeimet.
Ezt talán díjazhatnák!
Anya szokta meggyőzni a tanárokat, hogy jó tanuló vagyok és mellette eredményes sportoló is, tehát engedjenek el, ha meccsre kell menni. Amúgy tényleg megoldom, csak egy kis megértést kérek.
Volt amiről lemondtál, lemondasz a kosárlabda kedvéért?
Jól rajzolok, a gitározás is remekül ment, de dönteni kellett.
Miért a kosárlabda?
Egyrészt érzem, hogy ez “profi” dolog már, másrészt szeretek edzésre járni, tanulni, jobbnak lenni. Bármilyen fura, de kikapcsol. Bevallom, eddig nagyon vártam a nyarakat, most meg azt, hogy majd augusztusban újra mehessek a Csatába és még jobbá válhassak.
Profi szeretnél lenni, mondjuk ebből élni?
Ha jól megy, akkor miért ne, de sokat kell ehhez még tennem és a tanulás sem maradhat el. Örülök, hogy a szomszédban megnyílik a nagyon szép duplagimnázium, és majd választunk a sportosztály és a kéttannyelvű között. Még nem tudom, hogy melyik lesz, van rá másfél évem még.
Édesanyád is itt van velünk, megkérdezhetem őt is?
Persze…
Mekkora a szülő szerepe olyankor, amikor a lányából sikeres sportoló lehet, hogy tekintenek Kittire – teszem fel a kérdést már Krisztinának.
Amikor kiválasztotta őt a Csata, akkor megdobbant a szívünk. Akkor átbeszéltük, hogy mit kell elengedni, a gitár volt az “áldozat”. Megszerveztük a bejárást, de örömmel csináljuk. És ő is olyan lelkesedéssel megy az edzésre, hogy nem volt kérdés, mi ebben támogatjuk. Eddig kerestük az irányt, hogy mi volna neki a jó, most ezt megkaptuk, ezt fogjuk csinálni.
Kitti még egy kérdés: látod magad 5-10 év vagy mondjuk 15 év múlva?
Most azt mondom, ha nem is leszek válogatott (de az szeretnék lenni), akkor a sportért, a sportból élek majd. Ja és tényleg nagyon várom, hogy ősztől megint mehessek edzésre, a július majd csak eltelik valahogy.