Ezt az elismerést azok kaphatják, akik vagy a Gödi SE színeiben értek el nemzetközi sikert (Olimpiai bajnok, világbajnok, Európa-bajnok), vagy akik Gödön kezdték a pályafutásukat, de később eligazoltak és más klub színeiben érték el a kimagasló eredményeiket. A Gödi SE Kajak-Kenu Szakosztály alapvetően utánpótlás neveléssel foglalkozik, így az a gyakoribb, hogy az innen már eligazolt versenyzők érik el ezeket a kiemelkedő sikereket.
Legutóbb 2024. őszén, a Szegeden rendezett Olimpiai Reménységek Versenyén (ORV) szerzett győzelmed után beszélgettünk hosszabban. Azóta sok minden megváltozott körülötted, többek között egyesületet váltottál és 2025-től a KSI színeiben versenyzel. Az első évben Agócs Mihály volt az edződ, idén pedig Tóth Petrával dolgoztál együtt. Melyek azok a fontosabb lépcsőfokok, amelyeken keresztül mentél azóta?
„A tavalyi év egyfajta átvezető év volt számomra, a technikámat és pár dolgot újra kellett alapoznom, az év elején emiatt nem is úgy szerepeltem egyesben, ahogy azt vártam volna, a válogatókon nem jöttek az eredmények. Szerencsére az augusztus eleji országos bajnokságra már megérkezett a forma, egyesben ötödik lettem, de fontosabb volt, hogy az ORV-re kijutottunk a K4 500-as egységgel szerzett ezüstérmünkkel (Nagy-Rasztotzky Vince/Dunakeszi – Varga Zalán/KSI – Aczél Márton/Kovács Katalin Akadémia – Gyarmati Levente/KSI). Szeptember közepén rendezték az ORV-t Racice-ben, Csehországban, ahol megnyertük a K4 500-as versenyt, így ebben az évben is sikerült nemzetközi győzelemmel zárnom a szezont, majd ezután kerültem át Tóth Petrához a KSI-ben.”
Úgy tudom, 17 éves korodig csak férfi edzőid voltak, és ehhez képest egy kifejezetten fiatal és agilis hölgy edzőhöz kerültél a KSI-ben, akinek a csoportjában csak fiúk voltak. Miként élted meg ezt a váltást és hogyan tudtál együttműködni az új csoportban lévő kajakosokkal?
„Petra nagyon következetes és kemény edző, megvan a tekintélye, úgyhogy nem volt nehéz alkalmazkodni az új közeghez. Mivel csak fiúk voltunk a csoportjában, így óriási fegyelemmel és alázattal kellett tennem a dolgom, mert bizony minden edzés egy nagy harc volt a csoporton belüli pozíciókért, ez azonban a fejlődés irányát is kijelölte, hiszen egymást is motiváltuk minden nap.”
A 2026-os évre való tervezés során milyen célokat tűztetek ki, és ehhez miben kellett változtatni, mely részfeladatokban volt szükséges fejlődést elérni?
„A fejlődés 17-18 évesen még minden területen szükséges, ennek megfelelően az ősz folyamán hosszúkat eveztünk, majd a téli alapozás során a szokásos edzésrend szerint dolgoztunk a részleteken, az állóképességen és az erőn (úszás, futás, konditerem). Fő célként az ifjúsági Európa-bajnokságra és világbajnokságra való kijutást tűztük ki. Nagyon jó volt, hogy semmilyen betegség nem hátráltatott ezen idő alatt, így minőségi munkát tudtam végezni hónapokon át, majd februárban már meleg éghajlati edzőtáborban kezdtük el újra a kajakozást. Először Olaszországban voltunk 2 hétig, majd márciusban újabb 2 hétre Spanyolországba mentünk. Szerencsére a Dunakeszi IV. Béla gimnáziumban támogató légkör vesz körül, az osztálytársaim és a tanáraim is segítenek, hogy ne maradjak el az iskolai kötelezettségeimmel sem. A felkészülésben amúgy nem voltak már komolyabb változtatások, a tavaly megkezdett munkát vittük tovább a KSI-n belül. Április elején már Dunavarsányban edzőtáboroztam, de a tábor első napján lebetegedtem, így haza kellett mennem, az a teljes hét kimaradt a felkészülésből. Szerencsére a formámon ez nem hagyott nyomot, de ezzel még nem volt vége a kihívásoknak.”
Hogyan élsz meg élsportolóként ilyen időszakokat, amikor kénytelen vagy pihenéssel, regenerációval tölteni adott napokat, heteket?
„Úgy gondolom, egész jól viselem az ilyen időszakokat, de azért nem lennék teljesen őszinte, ha nem mondanám el, idegesít az ilyen tétlenség, hiszen a versenyidőszak megkezdése előtt ezek a kihagyások már nagyon rosszkor jönnek. A legjobb példa erre az április végi tüdőgyulladásom, ami nagyon elkeserítő volt, már a rossz közérzetemen felül is. Lázas, levert voltam, egy hétig antibiotikumot kellett szednem, és a május eleji tájékoztató versenyt ki is kellett hagynom. Márpedig a VB-re kialakítandó K4-es egységek összeállításához ezen a versenyen részt kellett volna vennem, így partvonalról voltam kénytelen figyelni, mások milyen eredményeket érnek el. Ekkortájt borulni látszott minden tervem és célom, amit erre az évre kitűztünk. Az első válogatón, amit május 23-24-én Szolnokon rendeztek, már tudtam versenyezni, de még nem volt meg a valódi formám. Egyesben és párosban indultam, negyedik illetve harmadik helyezést értem el.”
Az utánpótlás versenyzők 18 éves korukig idényenként három világversenyre juthatnak ki. Miként lehetett bekerülni ezekre a versenyekre a válogatási elvek alapján?
„U18-ban már nincs ORV, így a már említett két világverseny maradt számunkra. Mivel a tájékoztató verseny kihagyása miatt a VB négyesből kimaradtam, így az Európa-bajnoki kvalifikációra fókuszáltunk. A 2. válogatón (ami 3 héttel később volt, Szegeden) a K2 1000 m-es győzelmünk (Kardos Olivérrel, aki szintén KSI-s) már egyenes ágon EB szereplést ért. Ezt a számot az 1. válogatón nem rendezték meg, ott 500 m volt a programban (azon végeztünk harmadik helyen), tehát nagy nyomás volt rajtam. A megelőző időszakban szépen sikerült visszanyernem a formám, ettől függetlenül azért nagyon fókuszáltnak kellett maradnom, égetett a bizonyítási vágy is, hogy a konkurencia előtt végezzünk. K2 500 m-en pedig arra volt esélyünk, hogy ha megnyerjük a 2. válogatót, akkor az 1. válogató győztesével szétlövés keretében megvívhatunk. Aki nyer, az megy a VB-re, aki veszít, az megy az EB-re. Sajnos 2. helyen végeztünk, és hiába előztük meg az első válogató győztes párosát, a szétlövésre nem mi mentünk, hanem a két válogató győztesei. Nagyon csalódott voltam, mert 3 tized másodpercen múlt a dolog, és így a VB-re való kijutás elúszott. Ugyanakkor boldog voltam, hogy sikerült a hazai, szegedi rendezésű EB-re kvalifikációt szereznünk, mondom ezt azért is, mert a páros társam, Kardos Olivér a legjobb barátom is egyben, kiváló közöttünk az összhang. Ezen kívül a párosból válogattak az EB négyes hajóba is, így két versenyszámban bizonyíthattam az EB-n (érdekesség, hogy mivel a VB-n és az EB-n a K4-es hajóban nem ülhetnek ugyanazok a kajakosok, így Olivér, aki a VB-re kijutott a K4-es egység tagjaként, a szegedi EB-n csak párosban lehetett a társam, a négyesben már nem. Mondjuk a VB-n is nyerték a K4 500 m-t a magyarok).”
Mi történt a következő hetekben, amikor már eldőlt, hogy kik lettek csapattagok az EB-re?
„Dunavarsányi edzőtáborral kezdtünk június végén, amit a VB csapat miatt hívtak össze, de az EB-re kijutó K4-es egységnek is ott volt az első közös edzése. Azonnal sikerült megtalálni minden kajakosnak a beülőjét, a sorrenden már nem kellett változtatnunk. A stroke pozícióba végül én kerültem, de igazi stroke nem volt a csapatban. Elég nehezek voltunk össztömegünket illetően, szerencsére volt olyan kajakunk, amiben kényelmesen elfértünk. Ez a plusz súly amúgy a verseny elején hátrány, hiszen nehezebben indul meg a hajó, de ha az utazó sebességet elérjük, akkor már gyorsabbak tudunk lenni bárki másnál. Heti két edzéssel készültünk a négyesre, a páros gyakorlás egyszerűbb volt, hiszen Olivérrel összeszokott párost alkotunk, sokat mentünk együtt a felkészülés során is, hiszen ugyanannál az edzőnél és egyesületnél vagyunk. Olivér közben a VB-n is szerepelt július első hetében, amit Kanadában rendeztek meg, így fizikailag is kevesebb edzés lehetőségünk volt, de ez nem volt hátrány számunkra az előbb említettek miatt.”
2024-ben Szegeden lettél ORV-győztes, most pedig újra Szegeden versenyeztél, egy szinttel magasabban, az ifjúsági Európa-bajnokságon. Érezhető volt a különbség a körítésben a két verseny között?
„Úgy éreztem, profibb volt a hozzáállás több tekintetben, még a hazai szövetség részéről is. Egy külföldi világversenyhez képest mindenképpen többet kaptunk Szegeden. Tavaly Csehországban, Racice-ben volt az ORV, van összehasonlítási alapom ezügyben. Szegeden pályaszállásunk volt és több gyúró is rendelkezésre állt, ami nagyon fontos a regenerációhoz napról napra. Mindenkinek ott volt az edzője, ami szintén meghatározó különbség a külföldiek lehetőségeihez képest. Az a felfokozott média figyelem, ami körbevett minket, számomra kifejezetten előnyös volt, nagyon szeretem az ilyen versenyeket. Az étkezés és az egyéb szolgáltatások színvonala is magasabb volt, sokkal több versenyzőt kellett mozgatni, és amíg az ORV-n mi vittük a hajóinkat ide-oda, az EB-n erre már külön önkéntes stáb figyelt. Ezek külön-külön is érezhető előnyöket jelentettek, de összességében teljesen más élményt adtak számunkra.”
Két versenyszámban indultál Szegeden, mi történt az előfutamokban?
„A K2 volt korábban, és annak ellenére, hogy második helyen jöttünk be az olaszok mögött, nem volt igazán jó az érzés, az összhang hiányzott. Nem mondom, hogy rossz volt, de ennél jobbakat is mentünk már. Hasonló összehang nehézségünk volt K4-en is, ott az oroszokkal küzdöttünk. Tudtuk, hogy a tömegünk miatt az elején nem leszünk az élen, de nyugodtak voltunk, bíztunk magunkban, hogy simán továbbjutunk.”
A sikeres előfutamok után következtek a hétvégi döntők. Miben tudtatok újítani, kellett-e bármin változtatni még?
„Szombat délelőtt volt a K2 döntő, és ott már sikerült összerakni a mozgásunkat. A rajt is nagyszerűen sikerült, mezőnyben maradtunk az élbolyban és tudtuk, hogy a végét jól bírjuk, a hajrában kell megnyernünk a versenyt. A németek kitartóan ott voltak a nyomunkban, de nem volt ellenszerük a hajránkra. Előzetesen tudtuk, hogy amit az edzéseken eveztünk, azzal jó esélyünk lesz nyerni, és ezért az önbizalmunk is a helyén volt. Óriási érzés volt bejönni a célterület környékére, amikor már a stadionban ülő szurkolók hangját is hallottuk, ez szárnyakat adott nekünk is. A vasárnap délutáni K4-es döntőben meglepő volt, hogy az első 50 m után az utolsó helyen voltunk, erre azonban számítottunk. Mondjuk csak a cseh csapatot láttam magunk előtt, akik közvetlenül mellettünk voltak. A végéhez, az utolsó 100 m-re a harmadik helyen érkeztünk és akkor már hallottuk a hangosbemondót, aki nyugtázta a helyzetünket. Őrült hangulat alakult ki a végére, nagy buzdítást kaptunk a nézőktől is. Végül fél hajóhosszal, biztosan nyertük a versenyt (Varga Zalán/KSI – Lánczi Zaránd/Szolnok – Gyarmati Levente/KSI – Uram Kristóf/Csepel). A legnagyszerűbb érzés az volt a négyes győzelmében, hogy sokan osztoztunk az örömben, a közösen megszerzett élményben. Ha visszagondolok arra, hogy a betegségem milyen bizonytalanságot okozott a felkészülésemben, majd kevesebb, mint három hónappal később mekkora sikereket értem el, akkor tényleg csak hálás lehetek. Az EB után maradtunk Szegeden, hiszen a következő héten az ifjúsági országos bajnokságot is ott rendezték meg, ahol további két aranyérmet és egy ezüstöt szereztem. Szeged idén is mély nyomokat hagyott bennem, nagyon örülök, hogy hazai pályán tudtunk újra nyerni. Köszönöm a szüleim és a családom folyamatos támogatását, az egyesületem és az edzőm munkáját, akik hozzásegítettek ezekhez az eredményekhez.”
Hat évig a Gödi SE színeiben készültél és versenyeztél, Németh István (Putyu) volt a nevelőedződ. Szinte minden nap elmentél a Sportház falán lévő „Göd Nemzetközi Bajnokai” márványtábla mellett. Gondolkodtál rajta, hogy egyszer a te neved is odakerülhet a táblára?
„Az első éveimben még nem ez volt a fókuszban, azonban a kölyök korosztályban már többször elgondolkodtam rajta, hiszen minden évben nyertem valamilyen országos bajnokságot, a korcsoportomban az élmezőnyhöz tartoztam. Mielőtt eligazoltam a KSI-be két évvel ezelőtt, még gödi színekben nyertem ORV-t, igaz, az még nem volt elég a márványtáblára kerüléshez. Kellemes érzéssel tölt el, hogy tovább tudtam fejlődni és idén már Európa-bajnoki címeket szereztem. Számomra is ösztönző volt az a névsor, akiket a táblán láttam, és bízom benne, hogy a mai fiatalok, akik a szakosztályban pallérozódnak, ugyanúgy tekintenek majd rám is, mint példaképükre. Sokukkal még együtt edzettem, jól ismerjük egymást, és figyelni fogom Kramer-Boga Emma és Stampf Bence szereplését, akik szeptember 17-20. között a Pozsonyban megrendezésre kerülő ORV-n, az U16-os mezőnyben léphetnek egy nagyot előre nemzetközi eredményességükben.”