Kozma atya hagyatéka a szeretetről a gödieknek

Ahogy arról közösségi oldalunkon már beszámoltunk életének 85. évében elhunyt Kozma Imre atya, katolikus pap, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend korábbi magyarországi vezetője, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének káplánja. Szervezete kötődik Gödhöz, hiszen a korábbi áldatlan állapotokat felszámolva ők üzemeltetik a Topházat. Ennek alapos felújtásáról a Hello Gödön már beszámoltunk. A […]

Ahogy arról közösségi oldalunkon már beszámoltunk életének 85. évében elhunyt Kozma Imre atya, katolikus pap, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend korábbi magyarországi vezetője, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének káplánja.

Szervezete kötődik Gödhöz, hiszen a korábbi áldatlan állapotokat felszámolva ők üzemeltetik a Topházat. Ennek alapos felújtásáról a Hello Gödön már beszámoltunk.

A Gödi Körkép még tavaly ősszel készített Kozma Imrével interjút, ebből idézünk.

Az atya szavai

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2018 nyarán vette át a Gödön működő, hivatalosan Gondviselés Házának hívott intézményt. Súlyos feladatot vállaltak magukra. Erről Kozma Imre így beszélt: “nincs kereszténység karitatív cselekedetek nélkül.

A hit cselekedetek nélkül halott.

Azt is megtapasztaltam számtalanszor, hogy míg az intézmény szolgál, addig a közösség szeret – ez nagy különbség. Az értelmi fogyatékos gyermekek és szüleik szorongására és magányára 1971-ben a franciaországi Lourdes-ban életre hívták a Hit és Fény mozgalmat. Amikor 1977 és 1997 között 20 éven át a Zugligeti Szent Család Plébánián szolgáltam plébánosként, ott is megalakítottuk ezt a katolikus közösséget. Az áldott emlékű gyógypedagógus, Molnár Ili néni – hívő közösségünk tagja – nem szűnő noszogatása kellett ahhoz, hogy „kötélnek álljak” és tartsak hittant értelmi fogyatékosoknak és szüleiknek. Úgy tanítsam őket, mondta, mint a többi gyereket, és szeressem őket, ez elegendő lesz. Alig telt el fél év, és ezektőla gyerekektől kaptam a legmeggyőzőbb választ hitoktatói munkámra. Nyitott tenyérrel fordultam feléjük, és arra a kérdésemre, mi van a tenyeremben, ez volt a válasz: tele van szeretettel!

Gödön csodálatos példáját látjuk az emberszolgálatnak, egyre inkább a városlakók részéről is.

Egy településnek rangot, tekintélyt ad, ha nem eldugja a gyengéket, hanem – a városvezetéssel az élen – keresi az együttélés útját-módját, ha a közösség részének tekinti Göd minden egyes lakosát.

Tanítanak

A sérült emberek az emberiség kitüntetett tanúságtevői. Képesek ledönteni a szívünk körül kialakított védőfalakat, hogy ne az első helyeket keressük, ne győzni akarjunk minden áron a versengés szellemében, hanem nyíljunk meg azok előtt, akik gyengébbek nálunk. Ők megtanítanak arra, mi is a szeretet, amely megment.”