Onódy Lajos, az antifasiszta ellenállóként Világ Igaza címet is kiérdemlő egykori munkáskáder, a II. világháború után indult karrierje során az édesipari, majd a vendéglátóipari szektor egyik legbefolyásosabb vezetőjévé vált.
Neve olyan innovációkhoz kötődik, mint a krémkávé és a lágyfagylalt hazai elterjesztése, valamint a nagy állami építkezések munkásainak étkeztetése.
Az általa vezett állami vállalat a ’60-as évek elejére országos hálózatú óriássá nőtt, mintegy 380 üzemegységgel, amely télen is több ezer embernek biztosított megélhetést.
A gödi villa
Egy gödi ingatlan minenesetre kulcsszerepet játszott az Onódy-ügy bírósági köntösbe öltöztetett politikai megoldásában, mivel a korabeli sajtó szerint a megbízhatatlanul kezelt vállalati vagyon egy része a villa (a volt szakképző épületéről volt szó) berendezésére fordítódott.
Ezen felül az ellene indított perben felmerült, hogy a vállalati tárgyalások gyakran folytak az épületben, ami fedezetül szolgált arra, hogy az államkasszát megterheljék a villa volt tulajdonosának ígért eltartási összeg kifizetésével. Magyarán a sikkasztás sem zárható ki – sugallmazta az akkori irányított sajtó.
A gödi rezidencia ezen összefonódása a magán- és vállalati érdekek között vált az ügy leginkább kritizált elemévé, amelyet a korabeli propaganda egyes szocialista vezetők erkölcsi züllésének emblematikus helyszíneként tálalt.
Olyannyira, hogy a Ritkán Látható Történelem blogon arról is olvasni, hogy pezsgős dáridók, sőt orgiák folytak volna itt, legalábbis erről írtak az akkori újságok. Valószínűleg azonban inkább a szocialista vezetők nem nézték jó szemmel a Onódy Lajos kapitalista módszereit, életvitelét és gazdasági sikereit, akinek életéről egyébként dokumentumfilm is készült.
A Onódy Lajos 1949-ben kezdődött sikerszériája 1964-ben ért véget egy ügyészségi nyomozással. Olyannyira, hogy őt abban az évben, október 30-án őrizetbe vették. Talán nem véletlenül akkor, amikor a Szovjetunióban megbukott Hruscsov és a keményvonalasabb Brezsnyev érkezett a kommunita párt élére.
Bár a bíróság végül sokkal alacsonyabb kártételt állapított meg, mint amennyivel eredetileg gyanúsították,
Onódyt 6 és fél év börtönre ítélték,
1969-ben szabadult, de egészsége megromlott, le kellett százalékolni.
Onódy a rendszerváltásig nem kapott jogi rehabilitációt, de még utána sem sem, csak a korábbi állampárt utódja ismerte el, hogy koncepciós eljárással zárták ki.
Fotó – Fortepan / Szabó Gábor