Dolhai Attilát musical énekesnek ismerjük, de kiválóan mozog rockzenészként is. Ezt a gödiek is megtapasztalhatták szerda este.
Mennyire hálás dolog egy ilyen szuper produkcióban Koppányt énekelni?
Nagyon hálás, hiszen maga a szerep is egy fantasztikus énekelnivaló. Szerintem minden ember tudja, oda-vissza a dalokat és ezeket közösen énekeljük az emberekkel, azonnal reagálnak a szövegre. Úgyhogy ez nagyon hálás feladat.
Hogy vizsgázott a gödi közönség?
Arra számítottunk, megmondom őszintén, hogy tele lesz a kert, és hát tele is lett, az első akkordok, sorok után jöttek velünk és énekeltek. Nyilvánvalóan az István, a király egy olyan alkalom, egy olyan lehetőség az összekapcsolódásra, ami ma se maradt el. Ez egy ünnep volt augusztus 20-án itt Gödön, reméljük, hogy mihamarabb visszajöhetünk.
Segíts abban, hogy helyezzük el ezt, mint könnyű zenei produkciót! Mennyire számít ez az István, a király nagyszabásúnak?
Ez egy koncert, ezt hangsúlyozni kell, és és nagyon jó volt mégis a megoldás, hogy voltak ülőhelyek és olyan placc is küzdőtérnél, ahol állhattak az emberek. Sokan idetódultak a színpad elejéhez, és mint egy valódi rockkoncerten csápoltak, énekeltek, és kiabálták: Koppány, Koppány!
Egy szimfonikus zenekarral másként szólalnak meg a dalok, de az az erő, amit az István, a királyban ezek a klasszikus dalok: Szállj fel…, Véres kardot hoztam…, Nem kell… hoznak, simán elvisznek egy ilyen koncertet, nem csak musicalben élnek.
Remélem, hogy ez az emlék sok héten át megmarad a gödiek számára.
Azért ez, bár komoly színpadkép is van, egy rockkoncert. Másképpen kell énekelni, mint a klasszikus színházban?
Igen, ma fellelhető Magyarországon legnagyobb pirotechnikai elemeket használja a show. A gitárosok fölszántják a színpadot, és mi magunk is. Az az emelvényrendszer, amiben az egész történet eljátszódik, mégis ad egy színházi jelleget is a koncertnek.
A színpad fókuszában lévő hatalmas kör egy átjárásnyi helyet ad a szereplőknek, jelezvén azt, hogy egyetlen egy út van, egy középút, amin mind a ketten átférünk, Koppány is és István is.
Az a kérdés, hogy külön szárnyakra ülünk, vagy együtt megyünk tovább.
Hát ez a szokásos feltevés, úgyhogy én nagyon látványosnak gondolom az előadást.
Ez volna az üzenet?
A koncert hangzásvilágával és ezzel a nem patetikus szimbólummal az új generációnak könnyebben át tudjuk adni a mű tartalmát és a lényegét, azt az örökséget, amit az alkotás hordoz.