Potyó Imrét szinte mindenki ismeri Gödön. Ő az a varázslatos természetfotós, akit eddig már hatszor ismertek el Magyarországon, azaz ennyiszer szavazták meg, hogy ő a legjobb természetfotós itthon. Vasárnap Gödön, a strandon találkozhat vele, ahová képeivel érkezik és szívesen mesél róluk. Ebből az alkalomból készítettünk interjút vele fotózásról, természetről, életszemléletről.
A Varázslatos Magyarország fotós verseny zsűrijének tagja voltál tavaly, idén viszont versenyzel, nem lesz furcsa visszatérni?
Valóban az elmúlt 2 évben zsűriztem azon a versenyen, amely Magyarország legizgalmasabb fotós megmérettetése. Két év után úgy éreztem, hogy vissza kell térnem, nehogy kiessem a rutinból.
Egyik évben te mondtad meg a tutit, aztán rólad mondanak véleményt, nem lesz ebből gond?
A zsűrizés fontos misszió, de igazad van, pályázni is fontos, ugyanis ha sikert érünk el, akkor fotóink nagyon sok emberhez, illetve helyre juthatnak el a kiállítások, albumok segítségével. Meg kell tudjuk mutatni a csodákat. Például ebben a versenysorozatban szinte minden hónapban (9 alkalommal) 5 képet kell beadni, aztán ezeket pontozzák. Az első hónap már megvolt. De kérdésedre válaszolva, ez egy érdekes érzés, viszont izgalmas taktikai játék is, hiszen valahogy rá kell jönni, el kell találni a zsűri ízlését.
Miről gondolkozol most?
Tavaly a nagy peléket (ez egy mókushoz hasonló állat) fotóztam, télen pedig a repkedő denevéreket. Ezek ritkán vagy sosem látott témák, a célom legtöbbször az, hogy újszerűt mutassak. Talán nem járok rossz úton, mert az első havi értékelés után egyelőre az élen állok, 28 pont az előnyöm. Viszont nagyon messze van még a vége. Sporthasonlattal, ez olyan, mint a Forma-1, van havonta egy futam, pontozás, és a végén összesítik.
Olvastam, hogy 2007-ben kezdtél el fotózni, önképző módon, ez üzenet azoknak, akik szeretnek a mobiljukkal szép természetfotókat készíteni?
Mobilok egy része alkalmas arra, hogy tájképeket csináljunk, mindenkit bíztatok erre. Emellett remek makrók is készíthetők, sőt, a víz alá is le lehet velük merészkedni. Arról már nem is beszélve, hogy a jobb eszközökben már igazi fotós beállítások (fehéregyensúly, stb.) is vannak. Magyarán tényleg fényképezünk velük. Van amelyik a RAW formátumot is tudja, ami a komoly fotósoknál fontos dolog. Azokkal már lehet színvonalasan dolgozni.
Ha már mobil, a képi kultúrának segítenek a sok szelfi mellett?
Komolyan hiszem, hogy érdemes ezeket az eszközöket használni. Bizonyos kompozíciókra alkalmasak, és rajtuk keresztül az emberek gyorsan fejlődhetnek. Arra is jók, hogy könnyen dokumentálhatunk például egy helyszínt, vázlatképeket készíthetünk, majd erősebb géppel visszatérhetünk oda.
Még egy kérdés, a gépek ajánlják a sok filtert, ezek már “sportszerűség” határát súrolják, te mit gondolsz ezekről?
Pixeleket nem szabad kivenni egy jó fotóból, magyarán tilos retusálni egy képet még akkor is, ha esetleg elrontottunk a terepen valamit. Nem véletlen, hogy a komolyabb versenyeken bekérik a RAW alapanyagot is, abból már látszik, ha valaki belenyúlt.
A színekkel sem eshetünk túlzásba még ha csábító is, hogy például még lilább legyen az ég alja.
A természet úgy szép és izgalmas, ahogy van.
A közösségi kultúra amúgy tud valamit tenni a “Föld megmentéséért”?
A természeti ismereteink bővítése mellett a vizuális látásmódot, a szépérzéket is mindig jó fejleszteni. Ezért is vállalom örömmel az interjúkat, hogy erről is beszéljünk. Ami nagyon fontos, hogy egy fotóval nem szabad megtéveszteni másokat, higgye el mindenki, hogy a természet, a valóság a legizgalmasabb, csak türelemmel, kíváncsi szemmel kell szemlélődni.
Ebben a szezonban tehát állatokat fotózol, mi lesz a gödi ártérrel vagy a kedvenc hegyi patakjaiddal?
Valóban Gödön kezdtem el komolyabban fotózni, elsősorban alkonyi és éjszakai felvételeket készítettem. Ezeket sem hanyagolom el, most is visszajárok ide.
Egy hónap múlva kezdődik a szentjánosbogarak rajzása, azok a zöld színek valami tüneményesek, ki nem hagynám. Tavasszal pedig az ártéren nyíló csillagvirágok, a Huzella Kertben pedig a béka petecsomók varázsolnak el, mindig végig járom ezeket a helyszíneket is.
Kétszer voltál már az év természetfotósa, cél a 3. díj, vagy egyszerűen a versenyzés a lényeg?
A Varázslatos Magyarország versenyét négyszer nyertem meg, az Év természetfotósa pályázaton pedig kétszer végeztem az élen. Daróczi Csabával vagyok sokszor versenyben, nagy túlzással talán olyan, mint Federer Djokoviccsal a teniszben. Azért is pályázok sokat, mert ha esetleg sikerül nyerni vagy izgalmasra sikeredik a végjáték, akkor elhívhatnak különféle előadásokra, interjúkon mesélhetek az odakint megélt szépségekről, kalandokról, és ezáltal széles körben megmutathatom a természeti értékeinket, hiszen az a lényeg.
Most vasárnap Gödön (strandon) is tartasz előadást, mit akarsz átadni a fiataloknak?
20-30 nagyméretű kinyomtatott vászonképet viszek, olyanokat, amelyek az elmúlt 4-5 évben készültek. Odaállok melléjük, mesélek róluk, hogy miképpen készültek, mi látható a fotón stb.. Kalandokat, sztorikat szeretek megosztani a képekről, hogy más is lássa, érezze meg a csodát, ami körülvesz bennünket.
Szerinted, hogy fog kinézni 2124-ben a gödi ártér, a Duna?
14 éves korom óta járok a Dunához, rendszeresen. Azt látom, hogy ami beépülhetett, az már valószínű beépült, és mivel a Gödi-sziget és az ártéri sáv országos jelentőségű természetvédelmi terület, abban bízom, hogy ez hosszú távon így is marad. Azt próbálom bemutatni az embereknek, hogy
a természet közelsége nem a golfpályaszerűen lenyírt zöld gyep, hanem a természet maga, annak bámulatos diverzitása.
Egy valódi ártéri erdőben a fák jelentős része a földön fekszik holtfaként, ettől lesz igazán szép, természetközeli és diverz. A kidőlt törzsekben bogarak, lebontószervezetek, különféle állatkák, madarak lakoznak. A fák állva halnak meg, és fontos, hogy legyenek kidőlt matuzsálemek, egy olyan ökoszisztéma, ahol a valódi természetes folyamatok érvényesülhetnek, amit én is nagyon szeretek.