A gödi emlékkövön a vértanú utolsóként nyilvántartott szavai olvashatók: „Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük!”
Eleméri és ittebei Kiss Ernő 1799-ben született Temesváron. A bécsi Theresianumban végzett tanulmányai után belépett a császári hadseregbe. 1848-ban tapasztalt huszártisztként csatlakozott a magyar ügyhöz, és a délvidéki harcokban vállalt kulcsszerepet: nevéhez fűződik Perlasz 1848. szeptemberi elfoglalása, ami a honvédsereg egyik első jelentős katonai sikere volt. Október 12-én elsőként nevezték ki a honvédségben vezérőrnaggyá, majd később altábornaggyá.
A pancsovai kudarcot követően lemondott a bánsági hadtest parancsnokságáról, ezt követően az Országos Főhadparancsnokság vezetőjeként szolgált, és a hadügyminisztert is helyettesítette.
A világosi fegyverletétel után osztrák fogságba került. Mivel közvetlenül nem vezényelt hadműveletet a császári csapatok ellen, az eredetileg kötel általi halálbüntetését golyó általira enyhítették. 1849. október 6-án állították a kivégzőosztag elé Dessewffy Arisztiddel, Schweidel Józseffel és Lázár Vilmossal együtt. Az első sortűzben csupán megsebesült, a halálos lövést ezt követően adták le rá.
Holttestét hűséges tisztiszolgája, Kovács Mihály titokban kiásta az aradi sáncból, és álnéven temette el a helyi temetőben. Földi maradványai Katalinfalva érintésével végül az eleméri templom családi sírboltjába kerültek, ahol ma is nyugszik – ad történelmi hátteret a Gödi Körkép.
Fotó: Wikimedia Commons / Közkincs
