Irónia vagy sem, de mindenképpen érdekes kísérlet a közismert dalszövegeket versként előadni. Ilyenkor felsejlik bugyutaságuk, vagy akár mondanivalójuk. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ezeket hallgatva jön rá az ember, hogy a “valódi” versek azért mások, őket/azokat tényleg tisztelni érdemes.
Szombaton Kamarás Iván tartott elénk és az alkotások elé görbe tükröt a Huzella csarnokban. Előadás, amely A költészet (n)apja címet viseli, valóban egyedi. A színművész azt írja róla: a dalszövegek – többek között Zorántól, Charlie-tól, Beck Zolitól, Korda Györgytől, a Wellhello, a Bëlga, az EDDA és a Kft. zenekartól –, versként előadva új jelentést kapnak. A válogatás szándékosan eklektikus: a magas irodalmi minőség és a könnyed szórakoztató szövegek váltakozása kicsit olyan, mintha „nosztalgiarádiót” kapcsolgatnánk és időutazást tennénk.
A közönségnek nincs más dolga, mint elengedni magát és hagyni, hogy a szövegek hatni kezdjenek. Ha a néző úgy megy haza, hogy magával visz egy sort, egy érzést, egy mosolyt vagy egy felismerést – akkor dalszöveg, mint költészet, bármilyen hangon is szólt aznap este, célt ért.
A lényeg azonban, hogy az ilyen előadás közelebb hozza az embereket a versekhez, az irodalomhoz és mi volna ennél fontosabb a Költészet napján.