Március 16-án nyitották meg a Kincsem kiállítás Gödön. A nagyközönség 17-e óta látogathatja a tárlatot, erről a Hello Gödön részletesen is beszámoltunk.
Az első napok tapasztalatáról és persze a kiállítás születéséről kérdeztük a József Attila Művelődési Ház igazgatóját, Szabó Imrénét.
Először is gyorsan tisztáztuk, hogy állandó kiállításról van szó, amely ingyenes, hiszen ezt “minden gödinek látnia kell és érdemes”.
A Kincsem Udvarházban kedden, csütörtökön és pénteken nézhető meg a csodakanca életét bemutató tárlat. A részletes nyitvatartást ide kattintva nézheti meg.
Ezek a legfontosabb adatok, de a Hello Göd a kulisszákra is kíváncsi volt. Zsuzsa, mert az igazgató asszonyt mindenki csak így hívja és azonnal tegeződésre kellett váltanunk, komoly lelkesedéssel mesél a Kincsem 150-ről.
Kezdetek
Az ötlet 30 évvel született és akkor még romos volt az udvarház épülete. Pályázati pénzből kezdték el felújítani, majd a Göd Fejlődéséért Alapítványtól is érkezett támogatás. Komolyabbra 10-15 éve fordult a dolog, de az események az utóbbi időben gyorsultak fel.
Szenvedély kellett ahhoz, hogy mindent kialakítsanak a 150 éves születési évfordulóra, hiszen Kincsem 1874-ben látta meg a napvilágot. Először Alagra látogattak el, ahol Száraz György, a Magyar Lovaregylet elnöke karolta fel a kezdeményezést. Sokat segített a lóboksz kialakításában, amelyet Kocsy Márton kovácsmester készített el a korabeli szabvány szerint, azaz nincs benne hegesztés.
A dokumentumok, relikviák főleg a Kincsem szobában találhatók, itt három versenyt emelnek ki. A két baden-badenit és a goodwoodit.
Macska-legenda
Apropó versenyek, Kincsemet sosem tudták legyőzni, 54 futamot nyert meg. A legendák igazak róla. Azaz sosem volt hajlandó csak a gödi vizet inni, és vele kellett tartson barátja, a macska is. A közhiedelemmel ellentétben a macseknek nem maradt fenn a neve, a Csalogány egy másik lő volt. Az azonban biztos, hogy a macskatárs az egyik külföldi verseny előtt eltűnt és sokáig keresték, nélküle a ló nem volt hajlandó elindulni.
Miért pont Göd?
Amit még tudni érdemes a gödi körülményekről, hogy az Angliában élő Hesp Róbert idomár nem véletlenül választotta ki Gödöt, hiszen Kincsem nem itt született, másfél évesen került ide. Akkoriban ugyanis Göd Angliára hasonlított: párás volt a levegő a Duna miatt, istállóban tartották télen az állatokat és remek, homokos talajú pálya várta a lovakat. Ez utóbbinak azért van jelentősége, mert a rivális lovak jelentős része füvön tréningezett és télen az csúszott, de Kincsem a homokon egész éveben “karban volt tartva”, magyarán hosszabb volt a felkészülési ideje. Az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy csakis tápiószentmártoni zabot evett.
Ami a kiállítás értékét illeti az igazgató asszony úgy fogalmazott, hogy “felbecsülhetetlen”, évek alatt vásárolták meg, de nagyon sokat ajándékba kaptak. A litográfiák és Kincsem ezüst érméje és is így érkezett Gödre.
Zsuzsa azt reméli, hogy a tárlatot minden gödi legalább egyszer megnézi, sőt bízik abban is, hogy akár zarándokhellyé válik Göd. Ugyanúgy, ahogy 150 évvel ezelőtt. Lényegében a kis települést, amelyen akkor csak az istálló volt található, ezek után kapta fel a magyar és világsajtó, létesült posta, vendéglátás, és minden, amire egy külföldi újságírónak, érdeklődőnek szüksége lehetett. Ha úgy tetszik Kincsem Gödöt feltette Európa térképére.