Gödi kutyakaland, ahogy Csányi Vilmos látta

A hazai kutyaetológiai (viselkedésbiológiai) kutatások kezdeti szakasza a gödi biológiai állomáshoz kötődik – derült ki egy, Csányi Vilmos Széchenyi-díjas etológussal még májusban készült interjúból, amelyet a 24.hu közölt.

A professzor az interjúban a Kincsem Udvarház közelében található kutatóállomás korai, úttörő kísérleteiről számolt be.

Csányi Vilmos az 1990-es években indult kutatások helyszíneként nevezte meg a gödi állomást. Az egyik legelső memóriakísérlet során a kutyáknak tíz különböző embertől származó tárgyat kellett visszavinniük a gazdájukhoz.

A kísérlet során a várt eredmények helyett meglepő szociális mintázat rajzolódott ki a kutyák viselkedésében:

  • Öt női munkatárs esetében a kutyák minden alkalommal pontosan visszavitték a tárgyat. Csányi professzor szerint mind az öt hölgy „imádta a kutyákat”.
  • Négy férfi munkatársnak a kutyák mindig hoztak tárgyat, de sosem az övét. Ez a négy férfi az etetés és a gondozás során szükséges rendfenntartás érdekében „férfiasan oldalba billentették” a szófogadatlan egyedeket.
  • Egy technikus esetében a kutyák kezdetben normálisan viselkedtek, ám miután a technikus véletlenül rálépett egy nagykutya lábára, és az „odakapott” neki (anélkül, hogy véresre harapta volna), a kutyák drámaian megváltoztatták viselkedésüket. A nagytestű kutyák ezt követően el sem indultak az illető tárgyáért, a kicsik pedig felvették, de messze eldobták. Az etológus szerint a kutyák ezzel a gesztussal a technikus kollégát a falka rangsorának legaljára helyezték.

A kutatások módszertani változása

A kísérletek eredményei rávilágítottak arra, hogy a kutyák közötti, falkán belüli dinamika és a kísérleti emberekkel kialakított szociális rangsor olyan mértékben befolyásolja a viselkedést, hogy az megnehezíti az érdemi kísérletezést az állomás falkájával.

Ezt követően döntött úgy Csányi Vilmos, hogy az összes kutyát elajándékozzák, és a kutatásokat gazdák lakásán, egyedi kutyákkal folytatják.

Eset a Duna-partról

Az interjúban a professzor egy másik, Gödhöz kötődő esetet is felidézett, amely a Duna-parton történt, amikor egy húsz kutyából álló csoporttal sétált. A kutyák támadólag léptek fel egy sikoltozó fiatal párral szemben, akik Csányi szerint „nem csináltak semmit” – vagy legalábbis számukra érthetetlen volt a kutyák reakcióját kiváltó cselekedet. Ugyanezek a kutyák néhány perccel később a Duna-parton megláttak egy tízéves forma kisfiút, aki a vízzel játszott. Ahelyett, hogy bántották volna, az állatok nyalogatták, szeretgették a gyermeket.

Az esetek is azt a tényt támasztották alá, hogy a kutyák viselkedésének megértéséhez a szociális és dominancia-viszonyok elemzése elengedhetetlen.